Századok – 1867
Thaly Kálmán: Károlyi Sándor hadi előterjesztése és észrevételei az 1717-iki tatárjárásról 55
67 Datuma e kéziratnak nincs, azonban tartalmából bizonyos, hogy 1717. september havában kelt ; a relatió azon pontja ugyanis, mely a sept. 4-kén történt máramarosi tatárveszedelmet adja elő, igy kezdődik: „Die 4-ta huj us . ..". Sőt igen valószínű, hogy Károlyi e jelentését Károlyban, mindgyárt ama szerencsés győzedelem utáni napokban, — tehát 1717. september első felében — irta ; nem egyéb ez ugyanis, mint Károlyi Sándornak, azaz a Tiszavidék parancsnokló tábornokának,, hivatalos előterjesztvénye Savoyai Jenő herczeghez, — vagy a bécsi consilium bellicumhoz «•— a tatárjárásnak a reá — Károlyira — bizott területen miként történt lefolyásáról. Ez állításunkat ekkép véljük indokolhatni. Károlyi Sándor szerette maga fogalmazni fontosabb tartalmú leveleit, iratait ; már pedig hogy a jelen irat fogalmazvány : látszik abból, hogy sem a megszólítás, sem a befejezés, úgy a dátum és az aláirás, föltéve nincs. De vizsgáljuk közelebbről. Károlyi Eugenius herczegnek vagy a bellicumnak magyarúl csak nem Írhatott? Épen azért fogalmazvány a jelen irat. Károlyi ugyanis a latin nyelvet nem birta oly mértékben, hogy rajta könnyen és szabatosan fogalmazhatott volna, — németül pedig — sok példa mutatja — kurucz generális korában még épen nem tudott, s öregségére is alig tanúit meg valami keveset. Magyarúl kelle tehát fogalmaznia ; titkárával — a hü Varazsdyval — fordíttatta le aztán'deákra fogalmazványait, s úgy küldte el az illető felsőbb helyre. Károlyi ily eljárását nemzetsége levéltárában több példa bizonyítja, s ezek közt különösen egy későbbi — szintén tatár dologra vonatkozó — védirat, melynek sajátkezű magyar fogalmazványát rögtön követi ugyanannak latin fordítása — titkárja kezével. Hogy pedig Károlyi a tatárok után mentéből Máramarosból Károlyba visszatértekor c s a k u g y a n küldött Eugeniusnak s a bellicumnak e tatárjárásról ily részletes előterjesztést : maga mondja önéletiratában : Miután a tatárság n .. .. Máramarosnak vette magát. .. én is nagy-bányaiaknak, felső-bányaiaknak keményen parancsoltam, hogy az álösvényeken és hegyeken az máramarosiakkal a bevágott utaknál csapják meg ; magam pedig mind Tiszán túl, mind innét való nemességet, s jászokat is alkalmas számuakat 5*
