Századok – 1867

Nagy Imre: Egy magyar emlékirat a XVI-dik századból 47

48 S íme valahára teljesült ezen vágyam. Bemutatom tehát érdekes találmányomat ; ez Martoníálvay Imre deáknak — a XVI-ik századból való emlékirata, melyet a múlt nyáron Felső-Büki Nagy Sándor úr levéltárában, kutatásunk alkalmával Horváth Elek társunk fedezett föl elsőben, s ismertetésül nekem átengedni szíves volt ; övé tehát a főérdem, én csak napszámosi kötelességemét teljesítém, midőn ez emlékiratot lemásoltam, s néktek tisztelt barátim az eredetit ezennel bemutatom. Áll ezen emlékirat—kisebb 4-edrét alakú papír-ívekre írva, 60 lapból. Az ífás megkezdetett Szécsényben más kéz által 5 lapon át, s folytattatott maga Imre deák által beteges kézzel egész végig : innét a remegő & nehéz olvasatú irás. Befejeztetett az emlékirat Pápán 1585-ben, mint ez magából az okmányból is kitűnik. Legyen szabad, minekelőtte magára az iromány tartalmára áttérek, a szerző családi eredetéről annyit megemlítenem, hogy ő az ősi vasvármegyei Martonfalvay családból veszi eredetét, Martonfalva — röviden Marton fa, — Vasvármegye kelete szélén Jánosháza mellett fekszik, jelenleg Felső-Büki Nagy Sándor úr birtokában van, kinek egyik őse a Felső-Büki Nagy család főalapítója Nagy István, alnádor (élt 1670—1735) Martonfalvay -leányt bírt második nőül, kivel Martonfa, s egyúttal a Martonfalvay család levéltárának birtokába jutott ; e család még nem halt ki, tudtomra Veszprém vármegyében most is virágzik a Martonfalvay család. — Nagy Iván genealógiai munkájában hibásan állíttatik szerzőnkről az, hogy ő 1494-ben volt somogyvári várnagy ; szerzőnk a XVI-ik század első felében született, mint emlékirata tanúsítani fogja. Nagy Sándor úr, sitkei levéltárában, több ezen családra, s leginkább szerzőnkre vonatkozó okmányokat találtunk, példáúl egy okmányt 1494-ből, mely szerint Martonfalvay István fia János, s ennek fia György, martonfai birtok-részüket, Martonfalvay Dénes fiainak Gergelynek, Lőrincznek és Bálintnak eladták. Továbbá 1546. Enyingi Török János, Martonfalvay Imre deákot, pápai várnagyát, — somogyvári, szigligeti, pápai és Remeteud-