Századok – 1867
Nagy Iván: Técső város pecséte 422
423 vetkező lapjain, Ráth Károly ugyanott a III. köt. 260. lapjain, Szalay Á. aM. Akad. Tört. tud. osztály Értesítője 1860. I. köt. 48. ésköv. lapjain csakis a magyar köriratú pecsétekre terjeszték ki figyelmöket, igazolni akarván ezzel is, hogy : „hol ma, annyi conflagratiók után, fajunk kiégett, kiirtott helyei'.... nagy foltakban sötétlenek : ott egykor magyar népség lakai sűrű falvakban, gazdag helységekben virágzottak ; ott vetélytársat nem ismerve, békés tenyészetben uralgott Árpád nyelve." Lugossy az idézett helyen, a XV. század végétől a XVIII. végéig 24 magyar köriratú pecsétet hoz fel, ezekben 17 községi pecsétet. Ráth Károly 12 községét sorolta fel. Szalay Á. 6 községét mutatta be. En eddigelé négy magyar köriratút közöltem. ') Most e számot ismét szaporíthatom egy jeles példánynyal. Ez Máramaros vármegyebeli T é c s ő korona városnak pecséte, melynek nyomója (tipariuma) valószinűleg máig is meg van ; mert az okirat, melynek lapján e pecsétet nyomva látom, 1853-ban kelt, karsai Buzik Lajos polgármester aláírása alatt. A pecsét hasonmása itt látható. Âlakja gömbölyű, körének átmérője egy hüvelyk és egy fél vonal. Belső szemcsés karimájában egy fejű sas, szétterjesztett szárnyakkal, kinyuj tott karmokkal, és nyilalakú kioltott nyelvvel látható, derekán félhold forma látszik. A külső karimában az akkori írásmód szerint e körirat áll : TECZO VÁROSSÁ : A. 1 : 60 : 8. A magyar körirat daczára is, az évszám előtti A betű a latin A n n o-t jelenti. Az évszám mutatja, hogy a vésemény a XVII. század első tizedéből való, és e szerint a magyar köriratú eddig ismert pecsétek között ez a hatodik helyen áll. Eddig ismert magyar köriratú községi pecséteink a XVIII. századig a következők .* 1487. VÁMOSI. PECZET. (Lugossy, igazabban Szalay Á.2 ) ') Uj magyar múzeum 1850—1. évi foly. I. 635. 1. ós Magyar Történelmi Tár VI. köt. 258.1. *) E pecsét létezéséről irodalmilag ugyan L ugossy először teszen említést a magy. Tört. Tár I. köt. 178. lapján : de a pecsét fölfödözésének elsősége mégis kétségtelenül Szalay Ágostont illeti, mint a ki az 1860-ban kiadott M. Akad. Értesítőnek, a phil. törv. és történet tud. oszt. közlönyéuek I. köt- 48— 60. lapjain álló értekezéséhez e pecsétet egy, még Karacs Ferenez által rézbe metszett táblácskán mellékeli. E rézmetszet
