Századok – 1867

Garády: „Horváth Mihály kisebb munkái.” I. II. (Könyvismertetés) - 391

404 még mindig keleties erkölcsökbe az olasz műveltségnek n virágai beoltatván, a vegyületből sajátszinü erkölcsi állapot keletkezett. A lovagságot ekkor kedvelte meg nemzetünk. A fényes, csillogó királyi udvartartás a fényűzésre különben is hajlandó magyarban kész utánzóra talált. A nemesek, a számos pompás követségekben, melyeket Károly küldött s fogadott, és a Visegrádon történt fejedelmi vendéglésckben, Lajosnak pedig ezeken kivül még hadjárataiban is, megismerkedtek a műveltebb népek szokásaival s erkölcseivel, a minek kétségentúl következménydús befolyása volt a honi erkölcsökre : ámbár azt sem tagadhatni, hogy az erkölcsi érzet vesztett bensösége s mélységéből as olasz frivolitás által, a minek kaput Károly nyitott, — Lajos pedig szigorúbb elvei mellett is legalább meg nem gátolt Az Anjoukról szólott e czikk után a maga helyén van adva e királyi ház egyik sarjának életrajza, mely „Hedvig királynő" (387—42311.) czimet visel, s a „Budapesti Szemle" VII. kötetében volt közölve. Hedvig, Vilmos osztrák herczegnek, kit forróan szeretett, volt már eljegyezve, midőn a lengyel trónra emeltetvén, a nemzet kedvéért a keresztyénség oltárára vitte áldozatúl szíve érzelmeit, hogy a pogány Jagelló, litván herczeget s vele alattvalóit megnyerje a keresztyén vallásnak. A szerelem és vallási érzet közt vitt belküzdelemben tölté azután csak 28 évre terjedt életét, mely itt érdekesen leirva olvasható. Hedvig után megint egy királynéra vezettetik az olvasó figyelme. A rövid czikk (425—433. 11.) „Pár szó özvegy Mária királyné összeköttetéseiről Magyarországgal." Adva volt a „Történelmi Zsebkönyv-"ben. A Mohácsnál elesett U. Lajos özvegye, Mária, még azután is, midőn Németalföldre kormányzónak ment, egyes magyarokkal, — kik iránt Bndán laktakor nagyobb bizalom- s kegyelemmel viseltetett, összeköttetésben állt. Ilyenek közé tartozott gr. Batthyányi Ferencz és neje Batthyányi Katalin. Emennek levelei, a brüsseli országos levéltár kincsei közül szerző e czikkben kettőt közöl, melyekből látható, hogy a magyar, különösen a szerémségi bor, még a Francziaországgal határos Németalföldön is oly kedvelt vala akkoron, hogy Mária királyné a nagy távolság daczára is, inkább tőlünk, mint a közel Francziaországból láttatta el pin-