Századok – 1867

Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18

36 befolyás ellen biztosítja, Eleve is tudhatá, hogy, ha ezt elérni sikerül : a mind égyházüág mind politikailag független Magyares Lengyelországra támaszkodva, hatalmas gátot vethet a csá szári mindenhatóságnak, s a mindent elnyelni akaró német befolyásnak. Kétséget nem is szenved ennélfogva, hogy Sylvester » pápa, ha vele, mint hiszszük, a bajor herczeg a magyar ügyben előleg értekezett, a maga részéről egész, készséggel megígérte István kivánatának teljesítését. S ez Henrik kedvező izenete következtében küldötte el néhány hónap múlva Rómába ünnepélyes követségét. Lehet azonban, hogy Asztrik megjelenése előtt István még azon szerzetesek valamelyike által is váltott üzenetet a pápával, kik a térítés ügyével foglalkodának. Hinnünk kell azonban, hogy a pápa, ki oly nagy óvatossággal müködék a maga nagy tervének kivitelében, s ezt semmi más czélok miatt nem akarhatá koczkáztatni : egészen mégsem titkolta el a magyar és lengyel ügyet a császár előtt, sem végezni nem akart ennek tudta s megegyezte nélkül. Szükség volt tehát, hogy ezen nemzetek ügyében tüzetesen értekezzék a császárral s annak megegyeztét kieszközölje, mind a külön metropolita alatt felállítandó független egyházra, mind a küldendő koronára nézve. Az ügyes, lángeszű férfiúnak, ki a mystikus, ábrándos hajlamú iQu császár értelmén és kedélyén különben is oly nagy fölényt gyakorolt, ez nem is volt oly igen nagy feladat. Mi különösen a magyar egyház függetlenségét, s az Istvánnak küldendő koronát illeti : eziránt a pápa, úgy látszik, semmi nagyobb nehézségre nem talált Ottónál, ki egyébiránt jól tudhatá, hogy semmi oknál fogva nem képezhet sem magának, sem a német egyháznak befolyási igényt Magyarországra. A pápa útját e tekintetben valószínűleg már a bajor Henrik, István sógora is elkészítette a császárnál, határozottan megértetvén vele, hogy a magyarok, bár a keresztény népcsaládba lépni hajlandók, de függetlenségükön e mellett csorbát ejteni nem akarnak ; s maga a kereszténység megalapítása is csak a függetlenség megőrzésének föltétele mellett sikerülhet. Ottó tehát, kiben a vallásos érzelem egészen az ábrándosságig fel volt magasztalva, a keresztény egyháznak e gyarapodását annál kevesbbé akarhatá gátolni, minthogy különben sem láthatott okot, miért vonakodnék megegyeztét adni arra, hogy a pápa a tőle egészen függet-