Századok – 1867

Pesty Frigyes: Szontagh Dániel emlékezete 385

387 falva-Marková, 12. Hldocsin-Hodocsin Dedina, 13.Hrabová-Zahrabove, 14. Jsztebnik-Jsztebne, 15. Jablonovo-Ujfalu-Poruba, 16. Jaszenova-réte Jaszenova, 17. Knezia-Kenz-Knyazsa, ' 18. Kulbin, felső, Kublen, Kubln, felső, 19. Lehota-Benyo, Lehota novae plantationis, 20. Lehota felső, 21. Lesczyna, felső, Oszadka, 22. Lesczyna, alsó, Lestin, 23. Majata-Malatina, 24. Medvepataka-Medvedcze, 25. Medzibrod, 26. Medzihradne, 27. Mokragy, 28. Nagy falu-Velicsná , 29. Parnicza , 30. Revisne-Orvisne , s 31. Thurdos-Thurdossin. E mü továbbá az árvamegyei főispánok közül csak az egyetlen Komorovszky Péterről emlékezik, holott 1474. midőn Mátyás király Komorovszky Pétert Árva-Liptóból kizárta, a megyei grófságot egyszersmind gr.Tharkewy Tamásra, a Rikolfok egyik fiára ruházta, s Tamás e tisztségben 1482-ig, azaz mindaddig bentmaradott, mig Mátyás Árvavárát és környékét a megye főispánságával együtt János fiának nem adományozta. Ezután János herczeg 1482—1484. nemcsak Árvavárát, hanem a megye főispánságát is tettleg birta. Midőn pedig ez ntóbbi évben János herczeg az árvái uradalmat lomniczai Horváth Mihálynak, árvavári castellanusának, elzálogosítá : Mátyás király a főispánságot 1485-ben Zápolya Imrére ruházta, ki is azt egészen a király haláláig bírá. E szerint tehát nem egy, hanem négy főispánt számított Árva a Hunyadiak korában. — Végre e munka az akkori megyei birtokosokat csak négy családra szorítja, u. m. Kubínyi, Meskó, Ivanovicz és Reviczkyekre : holott a Hunyadiak alatt Árvamegyében a hatalmas thuróczi, szentpéteri és isztebnei Dávidok, tharköi Rikolfok (László és János testvérek), csimhovai Platthyak, azután jaszenovai Csaplovichok, kis-bisztereczi s medvedzei Medveczky, nagyfalvai Kremniczky (Mátyás), medzihradnei Medzihradszky, zárszkali Skrabák, nemes-dedinai Dedinszky, Zsuffa, Burián s Kangyerka, felső-kubíni Országh és Koroda-családok, mint valóságos birtokosok nemcsakhogy léteztek, hanem többen közülök a megye tisztviselői karában is szerepeltek, s kivévén a Rikolfokat, utódaikban még ma is élnek. A többi ide vágó ily tartalmú munkák hiányaival s hibáival, melyek nálam már is hosszú jegyzéket képeznek : szükségesnek nem tartom ez esetben előállani, azért, mert itt nem is a körül forog a kérdés, mennyire állott légyen be a szükség tör-