Századok – 1867

Gyárfás Isván: A tárnokvölgyi ütközet és a hún-seythák temetkezési módja 353

376 rómaiak által eltétettek : mert különben, mint legtöbb római sírnál, ha ez még érintetlen volt, az arnák teljes épségben, hamú-és csont-tartalmukkal kerültek volna napfényre ; római síroknál nem találunk égésfekvetetjelző égett földrétegre: ellenben kúnsirhalmokban épen, s hamû-tartalommal — tudtomra — még elő nem fordultak. De az is megczáfolja ezeknek rómaiaktól származását, hogy a rómaiak a duna-tísza-közi tartományt soha meg nem hódíthatták, legfeljebb a sarmata-jászok nagyobb visszaveretésekor sikerült a római légióknak magukat a Duna innenső partján rövid időre elsánczolniok. Mindamellett a Duna-Tiszaközön korunkban is található római pénzek részint a jászok s húnoknak a rómaiaktól nyert hadizsákmányából, részint itt vívott csatákban elesettek után származtathatók,a mit igazol azon körülmény, hogy a Duna-Tisza-közön egyedül csak a Tiberiustól III. Valentiniánig, Kr. e. 30—455-ig, uralkodott római császárok pénzei találhatók, s ezek közül is azoknak pénzei fordulnak elő legnagyobb számmal, kiknek az épen ez időszakban itt lakott sarmata jászokkal több vagy nevezetesebb csatáik voltak, s kik a húnok korában ezeknek adófizetői lettek. (Lásd Révész Gy. halasi gyűjt.) Hogy az ily cserépdarabokat előtüntető sírok korunkat megelőző időkben még fel nem ásattak s dulattak, és így a cse • réptöredékek magoknak e síroknak keletkezésekor származtak : igazolja ezt főleg az, mert ezekben a hamú és csontok érintetlen, szét nem szóródva, sőt a drágaságok, ékszerek s fegyverdarabok is megvannak, melyek pedig ezek előbbi feldúlatásakor az emberi kincs- és tudnivágyás természeténél fogva bizonyosan elvitettek vagy legalább széthányattak volna. Figyelmet érdemel még azon magában csekélynek látszó körülmény, hogy talán kivétel nélkül minden kúnsirhalomban egyéb fegyverdarabok között nyílhegy találtatik : míg a római sírokban ezek igen ritkán fordulnak elő, mert a nyil használata főleg a hún-scytha nemzeteknél volt általános szokásban ; a nyil vala ezeknek nemzeti fegyverök, a római hadseregnél pedig csak az ázsiai segédhadak voltak nyilakkal ellátva. Bod Péter kéz'rati jegyzete szerint az aranyosszéki székelyeknél régi szokás volt, hogy mielőtt a koporsót sirba ereszték : abba belélövöldöztek,— hajdan bizonyosan nyillal. E lövöldözés,