Századok – 1867

Gyárfás Isván: A tárnokvölgyi ütközet és a hún-seythák temetkezési módja 353

354 hagytak az utókorra. Ezen irók szerint a tárnok völgyi, vagy potentiánai ütközet következőképen történt. A dunántúli földrész, vagy miként akkor hivták Pannónia, azon időben egy a badfolytatásban tanúit szombathelyi születésű longobard, Maerin nevü római kormányzó igazgatása alatt állott, ki is meghallván, hogy a Tisza körül egy ismeretlen, de igen nagyszámú nép táboroz, s már az ö tartományát is háborgatja : saját seregével rájok támadni félt, hanem követei által a rómaiaktól kért segítséget. Ezek veronai Ditriket, a római földön lakó németek parancsnokát, álemán nemzetbelit, küldék segítségül, ki olasz, német és más nyugoti vegyes nemzetbeli seregével Pannoniába bejött, s Százhalomnál táborba szállva, innét Potentiana városhoz, hol Maerin seregével egybegyűlve volt, jutott, s hadi tanácsot tarta Maciinnal, hogy a húnokat a Dunán átkelve saját szállásaikon és sátraikban, vagy más alkalmas helyen s mily harczi modorban kellene megtámadni. ? A húnoktóli félelem úgy látszik a jó tanácsot késleltette, s míg Ditrik és Maerin hosszasabban tanakodának, a húnok megtudva a történteket, a Dunához közeledtek ; — de Ditrik és Maerin azon hitben, hogy a húnok hajók hiánya miatt a Duna széles folyamán át nem jöhetnek, nyugodtan töltötték éjjeleiket. Azonban a húnok egy csendes éjtszakán, tömlőkön, Sicambrián alól a Dunán átkelve, Kelemföld tájékán (ez a Szent-Gellérthegy alatti tér), a szabadban táborozó ellenségre, egész véletlenül, sebes rohamban ráütöttek. Iszonyú lárma s mészárlás-keletkezett. Detre hadai a legnagyobb zavarban, nem fegyverfogásról, csak menekülésről gondolkozhattak. Kaszabolta őket a hún, elannyira, hogy kevés menthette meg futással is életét a küntáborozók közül. Hajnalban a húnok nyugatról a Dunáig nyúló Tárnokvölgybe szállottak, hol őket Detre és Maerin összeszedett seregeikkel nagy erővel megtámadák. Az elkeseredett küzdelmet iszonyú vérontás követte. Naplemente felé az éjjeli álmatlanság és folytonos harcz által kimerült húnok, egyik vezérök Kevének eleste után, csatavesztve megfutamodtak, s a Dunát átúszva, tanyáikra visszasiettek ; anélkül, hogy a számban és erőben szintén nagyon meggyengült ellenség által üldöztettek volna. A régi magyar történelem az elhánytak számát a húnok