Századok – 1867

Garády: „Horváth Mihály kisebb munkái.” I. II. (Könyvismertetés) - 291

294 gább kincsüknek tartottak, hegyek ormain öltek le s égették meg. Papjaik, kik közt egy főtáltos tartotta a kormányt, a vezérek főtanácsosai, a nemzet bölcsei, költői s orvosai valának. Babonától mentek nem voltak. Hitték a lélek halhatatlanságát és jövendő jobb életet. Halottaikat többnyire folyamok, források s egyéb vizek mellett saját telkeikben temették el, emlékezetőket évenként megülték, felettök gyásztort készítvén s ez alatt szomorú énekeket zengedezvén. Vallásos szertartásaikhoz tartoztak még a nyilvános eskü és az ünnepek, melyeket szerencsés események után áldomások- s lakomákkal szoktak volt megülni. Mindebből pedig azt következteti szerző, hogy a magya rok vallását nem mondhatni oly durvának, vagy tisztátalanabbnak és fonákabbnak egyéb ázsiai népekénél. Őseink nyelve nem elégíthette volna ugyan ki egy müveit nemzet szellemi szükségeit : de meg volt benne a legnagyobb tökélyre fejlődhetés, formáiban pedig oly következetes, hangzatára nézve oly kellemes és erőteljes vala, hogy nyilvános bizonyságául szolgálhat azok erőteljes lelkületének, ép, tiszta eszének, a kik azt beszélték. Es ily népnek, kérdi a szerző, nem lett volna-e már költészete is ? és nyomok alapján igenlöleg válaszol, daczára annak, hogy a dalok, énekek, regék stb., melyek azon időben magyar nyelven készíttettek és daloltattak, a feledékenység örvényébe süllyedtek. A régi magyarok eledele a vadászaton elejtett vadakból,nyájaik, csordáik tejéből és halakból állott ; legkedvesebb eledelök, ugy látszik, a lóhús vala, de hogy azt nyersen ették volna, hihetetlen. Hogy pedig emberszívet ettek s vért ittak volna : ezzel a külföldi írók csak kegyetlenségöket fejtették s irántok gyülöletöket fejezték ki. Mi a magyarok szorosabb értelemben veit erkölcseit illeti, ők, tagadhatlan, külföldi kalandozásaikkor, harczok és rablások közt, egészen mások voltak, mint hazai tűzhelyeiknél. Emitt mindenekelőtt kiemelendő a tisztelet és engedelmesség fejedelmeik iránt ; azután az őszinteség, az igéret és eskü szilárd megtartása, igazság, hűség és tisztelet az erény, érdem és vénség iránt, a vendégszeretet, nagylelkűség, minőt Arnulf, bajor berezeg iránt is tanúsítottak. Jellemök kiegészítéséhez tartozik, hogy büszke, becsületszerető, dicsvágyó, szándékukkal nem nagy