Századok – 1867

Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18

26 holott tudományossága hamar feltűnvén, XIII János pápának is bemutattatott, ki viszont őt L Ottó császár figyelmébe ajánlotta. A császár őt udvarában kivánta alkalmazni ; de Gerbertet ekkoron még főleg a tudomány szomja égeté, s kérelmeire a császár nem ellenzé, hogy tanulmányainak befejezése végett Reimsba menjen, hol Adalbert érsek alatt hires iskola virágzék. Itt tette magáévá Gerbert a dialektikát, mely azon korban az összes tudományos kiképeztetés zárkövének tartaték. A tanítványból itt csakhamar tanító lőn, s az érsek, ki iskolája ügyét szivén hordá, barátságával ajándékozá meg az iÇu tanárt, ki iskoláját minden másoknál nagyobb hirre emelte. Mintegy tiz évig tanárkodék itt Gerbert, mindig növekedő dicsőséggel ; itt irta mathematikai s rhetorikai munkáit is, melyeknek eddigelé csak egy része látott napvilágot. 980-ban érseki barátjával másodszor is meglátogatá Romát, s az épen Olaszországban időző II. Ottó császár udvarában, Páviában, tudományos vitatkozást tartott Otrikkal, a hires „szász Ciceróval", kit már, mint Sz. Adalbert tanítóját, ismerünk. A krónika szerint Gerbert lőn a győztes, mi által annyira megnyerte a császár kegyét, hogy tőle nem sokára a gazdag Bobbio apátságot nyerte adományúl, melylyel a birodalmi grófság méltósága is kapcsolatban volt. Itt azonban az apátság javainak elébbi jogtalan bitorlóival oly heves viszályba keveredett, hogy már életét sem látván biztosságban, 984-ben Reimsba vonult vissza, s lelke lőn a gyermek III. Ottó pártjának, melyhez Adalbero érsek is tartozott. Midőn Adalbero 988-ban halálos ágyán feküdt, Gerbertet ajánlá utódául. A papság s nép nagy része hajlandó is volt ugyan a hires tudóst, ki magát a lefolyt politikai bonyodalmakban a gyakorlati élet mezején is szintoly ügyesnek tanusítá, mint tanári székében, megválasztani. De az érsekséget mégis a fondor Arnulf, az utolsó Karolinginak, Lothár királynak törvénytelen fia nyerte el, kit ekkor a királyságra jutott Capet Hugo is pártola. A koczka azonban nem sokár^ megfordult. A ravasz Arnulf nemcsak Hugo király pártfogását elvesztette, hanem 991-ben egy zsinat határzata által érsekségétől is megfosztatott. A zsinat lelke s tolla Gerbert vala, ki aztán Hugo pártolása által el is nyerte az érsekséget. A hitvallás, melyet Gerbert felavattatásakor tőn, sokkal