Századok – 1867

P. Szathmáry Károly: A nagy-enyedi ref. főiskola költörténete 1662-től 1704-ig 177

í8á Toroczkó felé menekült szerencsétlen nép csakhamar visszatérhetett, hogy sebesültjeit fölszedhesse, halottait eltakarítsa és balsorsát megsirassa. Az elesettek közül kevésnek örzé meg nevét a történet és hagyomány ; csupán a harczban elhullott tanulókról értesité *) az utókort egy fali felirat, s azon egyszerű emlék, melyet Alsó-Fehér megye főbírája Püspöki Péter ezek emlékének az Őrhegy alján oly föltétellel emelt, hogy őt is az elesettek mellé temessék, s a főtanodának e kápolnaszerii emlékre gondja legyen. Ma már csak helye van, az úgynevezett K á p o 1 n a-d o m b. Ez elesettek a következők : Debreczenilstván, contra-scriba s a rhetorica tanítója. Szászhalmi György, esküdt diák, a poetica classis tanítója. Szotyori Imre, Dobolyi Ferencz, Szotyori Gergely, Bányai VáradiJános, Krizbai György, Zágoni András, Maros-Vásárhelyi Péter, Kaposi RigóSámuel, tógás diákok. A polgárok közül : Szalacsai István gyógyszerész, Kézdi-VásárhelyiPéter kántor,Ferencz Péter egyházi!. Nehéz-sebesültek voltak : Magyarilstván, AjtaiAndrás, VajaiGyörgy, Szemerjai György tógás diákok, s Enyedi István tanár 12 éves fia. A föntebbieket s többi polgártársaikat tisztességesen eltemetvén, s bennök önmagukat megsiratván, mert hisz melyik enyedi polgár nem vesztett el legalább egyet szerettei közül ? — visszatértek a romhalomból Toroczkóra, mely a menekvőkkel szívesen megosztá fedelét és kenyerét. A szerencsétlen enyediek, mig romjaikról a vért és üszkök kormát letakaríthatnák, mig fejők fölé a nyár kévéiből legalább egy szalmafödelet boríthatnának, az emberszerető toroczkaiaknál vonták meg magokat, s a tanoda ifjúsága épen a Székelykö barlangjaiban, hol a hagyomány szerint előadások is voltak. *) Csak értesité, mert 1849- ben ez is megsemmisült.