Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: „Láthatatlan hatalmak vezetnek…” Vallásos motívum politikai szerepben Széchenyi A kelet népe című művében - „God acts but by general lows…”
CSORBA LÁSZLÓ 76 nincs rá semmiféle újabb utalás. Márpedig a valódi misztikus tapasztalatnak igazi egzisztenciális drámaként kellett volna hatnia, és mintegy megtérítenie az istenkeresőt.68 Ám nemhogy dráma nincs, de még az élmény emlékének nyomait is hiába keressük. Miközben tehát az individuum személyes – talán utólag erősebben tudatosított – életeseményének hitelességét természetesen nincs okunk kétségbe vonni, mégis úgy vélem, abban a formában, ahogyan az A kelet népe oldalain megjelenik, elsősorban a politikai harcban ügyesen alkalmazott, vallásos ihletésű, de lényegében irodalmi konstrukciónak kell tekintenünk.69 „God acts but by general lows...” Végül lássuk a kvázi misztikus érv hatástörténetének végjátékát. Igaza volt-e Széchenyinek, amikor odalátta a jakobinusok vörös sapkáját Kossuth fejére? Természetesen nem volt igaza. A kelet népe visszhangja egyértelműen a megtámadottnak kedvezett, elsősorban azért, mert a gróf félelmei a maga belső világának feszültségeiből táplálkoztak, a korabeli valóságban nem volt reális alapjuk. Kossuth mérsékelt liberális volt csupán, aki azonban megértette a könyv mélyebb politikai sugalmazását: az „avatatlanok”, a „dologhoz nem értők”, a „vezérkedési viszketegtől hajtottak” ostorozása azt üzente, hogy Széchenyi szerint csak a nagybirtokos mág-68 Vö. a „misztika” tágyszót, Karl Rahner – Herbert Vorgrimler: Teológiai kisszótár. Bp. 1980. 497–499. 69 Ez a megállapítás egybecseng a piarista tudós, Fekete Antal véleményével, aki nevezetes könyvében szintén idézi a „láthatatlan kezek”-élményt, és ennek kapcsán is megállapítja: „Kétségtelen tehát, hogy Széchenyiben egy nagyjából katolikus Isten- és túlvilág-hit, az e felé való vallásos törekvés meg az imaélet mellett gyökeret vertek bizonyos babonásmisztikus kapcsolatok is az érzékfölötti világgal.” Ám alapos elemzésének konklú ziójaként hozzáteszi: „Ezek azonban nem keverednek és nem folynak össze vallásgyakorlataival, mert ez utóbbiakat a katolikus hit dogmái bástyázzák körül. Igaz, főként fiatal korában romantikus hévvel éli ezeket át, de úgy mutatkozik be, mint katolikus romantikus, kinek képzeletét köti a hit fegyelme. [...] Katolikus vallásosságát nem élte misztikus hajlamai irányában”, lásd Fekete Antal: Gróf Széchenyi István vallásossága. Bp. 1936. 192. – Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy miután Széchenyi a katolikus kötődést – a felekezeti partikularitáson immár fölülemelkedve – mintegy újraválasztotta (lásd „második naivitás”), így nyilván nem okozott számára problémát gyakorlati ima- és hitéletében a dogmatikailag korrekt szertartási előírások betartása, még ha netán voltak / lettek volna is velük kapcsolatban racionalista fönntartásai. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 76Századok_Széchenyi_Könyv.indb 76 2022. 11. 24. 11:24:262022. 11. 24. 11:24:26