Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Velkey Ferenc: Az első naplónyomok Kossuthról Széchenyi diáriumában
VELKEY FERENC 30 dalom után című röpiratában (1850) erősen át is értékelte, időnként elrajzolta a közelmúltat –, hiszen ő valóban abba a körbe tartozott, akikkel Széchenyi bizalmas politikai beszélgetéseket folytatott 1847–1848-ban.3 Természetesen ahhoz, hogy Kemény Zsigmond jelenlétében Széchenyi ne csak az éppen aktuális naplókötetben keresgélje visszamenőlegesen Kossuth nevét, hanem a régibbekben is, az is kellett, hogy Széchenyi pesti lakásán találkozzanak. Ilyen alkalom is adódott jócskán 1847 tavaszától: „elhívogatott ebédre, s gyakran estve jöttünk öszve eszmecsere végett; mulattságból is, meghitt emberei: Kovács Lajos tiszaügyi igazgatója, Tasner volt titoknoka, báró Kemény Zsiga és én. – emlékezett vissza Szontagh Gusztáv a Széchenyihez kötődő élményeire, s így zárta a gondolatsort: – Mikor összejöttünk, a kapus parancsot kapott mondani, hogy a gróf nincs otthon. Együtt voltunk rendesen 11-ig estve.”4 Kétségtelenül 1848 tavaszán-nyarán helyezte Széchenyi naplóbéli gesztusaiban a legtöbbször a nemzetlét, nemlét összefüggésébe Kossuth nevét, akár (ritkán) pozitívan tekintve rá („úgy tűnik fel előttem, akár egy próféta”), akár (általában) negatív minősítéseket ( „fennkölt bolond,” „szenvedő mártír,” „igazi mániákus, nyílt lázadó”) lejegyezve róla.5 A népképviseleti országgyűlés első nagy vitái, a kormányzat belső egyensúlyvesztése késztette a legélesebb minősítésekre: „Kossuth mint valami emberfeletti lény! Az égből szalajtották? Nem! Hanem a pokolból! – Ránk dönti Magyarországot! Nemsokára teljes káosszá hullik széjjel az egész!” – rögzítette 3 Az első, Kossuthra vonatkozó naplóbejegyzések Széchenyi 1835. április 7-én kezdett és 1838. február 2-án lezárt (V. 6. sorszámú) naplókötetében találhatóak, de a Keménnyel bővebben együtt töltött időben már a (későbbi sorszámozás szerinti) V. 11-es (1846. június 13-án kezdett) vagy az V. 12-es (1847. június 6-tól kezdett) kötetek lehettek nála, illetve az 1848. március 19-én megkezdett 1848-as naplókönyv. – Viszota Gy.: A naplók története i. m. XXVII–XXX. A kötetekről részletes leírás: Körmendy Kinga: A Széchenyi-gyűjtemény (Az MTA könyvtára kézirattárának katalógusai 9.) Bp. 1976. 185–186. Az 1848-as napló kiadása: Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. I. (SZIÖM VII., a továbbiakban: SZIÖM VII.) Szerk. Károlyi Árpád. Bp. 1921. 275–390. Bár néhány tévedést tartalmaz, de Kemény pesti-pozsonyi időszakát a legbővebben összefoglalja: Papp Ferencz: Báró Kemény Zsigmond. 1. Bp. 1922. 374–417. 4 Szontagh Gusztáv: Emlékezések életemből. Szerk.: Mester Béla. Bp. 2017. 159. Dokumentált példákat említhetünk Széchenyi naplójából is, s mivel az ő felsorolásaiban nem szerepel Szontagh neve, azt feltételezhetjük, hogy ilyen meghitt beszélgetésre a listázottnál sokkal többször sor kerülhetett. Példaként: 1847. ápr. 5.; máj. 31.; jún. 19.; aug. 4. és 12.; okt. 21. SZIN VI. 543., 573., 583., 608., 612., 660. 5 Csak kiragadott példák: 1848. márc. 19., ápr. 2., máj. 8. és 12. SZIÖM VII. 276., 288., 310., 312.; SZIN 1211., 1221., 1244., 1246. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 30Századok_Széchenyi_Könyv.indb 30 2022. 11. 24. 11:24:242022. 11. 24. 11:24:24
