Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei - I.
SZÉCHENYI ISTVÁN DÖBLINGI ÉVEI 223 dítani a kiváltságosokat és a kiváltságokkal nem rendelkezőket, s véres polgárháborúba torkollhat a békésen indult reformpolitika, hiszen maga is kiemeli pozitív eredményként, hogy „az egész borzasztó zavar alkalmával egyetlen egy eset sem fordult elő, hogy a nemesség és parasztság között valaha összekoczczanás jött volna létre”.28 Annál könnyebb lett volna a nemzeti csoportoknak a Délvidéken és Erdélyben valóban polgárháborúig fajuló szembenállásában A kelet népe üzenetének igazolását látni. De Széchenyi tartózkodik ettől, egyetlen szót sem ejt ezekről a küzdelmekről.29 A kelet népében kifejtett harmadik nagy veszélyt, a bécsi udvarral való elkerülhetetlen összecsapást és vereséget, annak nyomán a magyar alkotmány elvesztését és az önkény kormányzatának alávetést persze még könnyebben kiemelhette volna, hiszen ezen utolsó években minden energiáját az önkény kormányzati rendszere elleni küzdelemnek szentelte. De most már nem az ujjhúzó politikát jelöli meg a katasztrófa okaként: egyrészt annak hangsúlyozásával, hogy a bécsi birodalmi központ 1848 előtt mindenkor akadályozta a reformok útját, a fő felelősséget a kormányzat vállára helyezi, s csak a kormányzat után következik „Kossuth úr és társainak separatisticus viszketege”, „egy csekély számu fractio hibája”.30 Másrészt a jogeljátszás-teória elméleti alapját – amely az 1849. áprilisi Függetlenségi Nyilatkozatot jelöli meg ősbűnként – is elutasítja, mondván, az 1849. március 4-én deklarált alkotmány már ezt megelőzően lényegében eltörölte a magyar alkotmányt. Ez persze nem akadályozza abban, hogy határozottan elítélje a Függetlenségi Nyilatkozatot mint Kossuth szűk körének ostoba és rövidlátó puccsát.31 A „borzasztó zavar”, „félreértési forradalom” minősítéseken túl azonban ritka értékelő megjegyzései mind 1849 tavaszára vonatkoznak. Láthatólag tabunak tekintette a maga számára az 1848. március eleje és 1848. szeptember eleje közötti időszakot – arra vonatkozóan soha semmiféle értékelést nem ad munkáiban, de leveleiben, naplófeljegyzéseiben sem. Az persze önmagában egy-28 Gr. Széchenyi István „Blick”-je i. m. II. 45. 29 Említi munkáiban, hogy jó időben figyelmeztetett az „ildomosság” és méltányosság fontosságára, ám a nemzeti hevület közepette nem ügyeltek szavára, de ezt nem kapcsolja össze 1848 történetével. – Széchenyi István döblingi irodalmi i. m. II. 295. 30 Gr. Széchenyi István „Blick”-je i. m. I. 53., II. 155. Vö. Kosáry D.: Széchenyi Döblingben i. m. 57–58. 31 Széchenyi István: Diszharmónia és vakság. Gúnyos vitairat – rapszodikusan és sebtében papírra vetve [Disharmonie und Blindheit. Eine Diatribe – Rapsodisch und in Eile skiz zirt]. In: „Diszharmónia és vakság” i. m. 81., 58–59. Vö. Fónagy Zoltán: Széchenyi István. In: Fónagy Zoltán – Dobszay Tamás: Széchenyi és Kossuth. Bp. 2003. 117. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 223Századok_Széchenyi_Könyv.indb 223 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33