Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hermann Róbert: Széchenyi 1848-a és 1848 Széchenyije - Széchenyi mint helyettes miniszterelnök
SZÉCHENYI 1848-A ÉS 1848 SZÉCHENYIJE 189 Batthyány még az éjszaka folyamán elutazott, s június 3-án Széchenyi átvette a miniszterelnök helyettesítését. Közérzete nem volt rossz, legalábbis Lunkányi Jánoshoz írott levelében így fogalmazott: „Politikai létünkrül nem igen ítélhetni még. Itt meglehetősen vagyunk, – Bécshez képest gyönyörűen.”27 Aznap délután minisztertanácsot tartottak a katonai célra megvásárlandó gőzhajók ügyében (erről még az előző napi minisztertanács döntött), a minisztertanácsot követően azonban olyan hír érkezett, ami miatt Mészáros Lázár hadügyminiszter azonnal minisztertanácsot kért. Az ülést Széchenyi szállásán, az Ullmann-házban tartották, s a távollévő Batthyányn kívül valamennyi miniszter megjelent. Mészáros azért kezdeményezte minisztertanács tartását, mert azt a hírt kapta, hogy a Galíciában állomásozó 6. (Württemberg) huszárezred egy százada május 28-án megszökött ottani állomáshelyéről, és május 29-én az esti órákban a Máramaros megyei Kőrösmezőre érkezett, élén a korábban fogságba ejtett parancsnokával, Lenkey János századossal. Széchenyi, aki maga is katonaviselt személy volt, tisztában volt a huszárok által elkövetett cselekmény súlyával: a szökés az egyik legsúlyosabb elkövethető katonai bűnnek számított, s tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a huszárok mindezt csoportosan követték el. A minisztertanács végül úgy döntött, hogy noha a tömegesen elkövetett „kihágás” olyan sajnálatos esemény, melyet „a jelen időben úgy elnézni veszélyes példa, mint megbüntetni keserves kötelesség”, ennek ellenére azt javasolták, hogy az uralkodó adjon amnesztiát a bűnösöknek. A minisztertanács nevében Széchenyi által Batthyányhoz intézett, Szemere által megfogalmazott jelentés szerint „amennyiben országszerte hangzik a ma fontos szó: a haza veszélyben van”, s az ország lakosai javaikkal és vérükkel is készek áldozatokat hozni „a királyi korona és a haza megmentésére”, akkor a huszárokban az általuk kapott, a haza veszélyes helyzetét ecsetelő röpirat nyomán támadt „bűnös eltökélet” [elhatározás] részben „a király és a haza iránti hívségben” gyökerezik. A hadügyminiszter elrendelte ugyan a kellő vizsgálatot, de a „teljes büntetés” (amit a szökést a minisztertanáccsal közlő Wilhelm Hammerstein-Ecqourd altábornagy, a galíciai cs. kir. főhadparancsnok követelt) csak „szomorú következményeket vonna maga után”. A levél szerint a valószínűleg bekövetkező hasonló események elkerülése érdekében célszerű volna, hogy „azon egész huszárezred más nem magyar 27 Gróf Széchenyi István levelei. Összegyűjtötte, előszóval és jegyzetekkel ellátta Majláth Béla. I. Gróf Széchenyi István Munkái. III. Bp. 1889. 614–616., az idézet a 615. oldalon. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 189Századok_Széchenyi_Könyv.indb 189 2022. 11. 24. 11:24:312022. 11. 24. 11:24:31
