Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Melkovics Tamás: Széchenyi István és a főrendi ellenzék - Az 1843–44-es diéta – együttműködő távolságtartás
MELKOVICS TAMÁS 174 sen feszült volt a viszonya, az 1840-es évek elején pedig már Zay Károllyal szemben is komoly ellenérzéseket táplált. 1842. november 27-i, az ellenzéket nemzetiségi politikája miatt kárhoztató akadémiai beszédében, bár nevének kimondása nélkül, mégis a kialakult feszült helyzet egyik fő felelősének – Kossuth mellett – őt tartotta. Miután ugyanis 1840-ben Zayt megválasztották az evangélikus egyház világi főfelügyelőjévé, már székfoglaló beszédében meglepő nyíltsággal hangoztatta markáns elképzeléseit: a szláv nemzeti és kulturális célokat a magyar nemzeti mozgalommal ellentétes tendenciának bélyegezte, s annak békés visszaszorítása mellett tette le a voksát, s ezzel párhuzamosan a magyarosításhoz kötötte a kulturális műveltség, a protestantizmus, az alkotmányosság és a polgári szabadság, tehát mondhatjuk, a liberalizmus eszméjét is. Ezen elgondolás mentén betiltott, valamint szigorú felügyelet alá helyeztetett több olyan diáktársulatot az eperjesi, a lőcsei és a pozsonyi evangélikus líceumokban, amelyek hivatalosan a szlovák nyelv művelése érdekében jöttek létre. Tevékenységüket nemzetellenesnek nyilvánította, mivel az indoklás szerint szláv és pánszláv eszmék számára engedtek teret. 1841-ben zay-ugróczi várkastélyában egyetemes tanítói gyűlést hívott össze: itt dolgozták ki az úgynevezett zay-ugróczi tantervet, amely az első egységesen alkalmazott tanterv volt az evangélikus iskolákban, s az oktatás tényleges korszerűsítése mellett Zay elképzeléséhez igazodva általános tannyelvként a latin helyett a magyar nyelvet irányozta elő a gimnáziumokban és a líceumokban. Hamarosan pedig a protestáns fúzió – az evangélikus és a református, azaz a „tót” és a „magyar” egyház összeolvadása – mellett állt ki, ami egyértelműen nemzetiségi, asszimilációs célokat is szolgált volna. Nagymértékben fellépésének köszönhető, hogy 1842-ben mintegy kétszáz szlovák pap és értelmiségi által aláírt petíciót juttattak el az uralkodóhoz, amelyben a magyarosító törekvések ellen tiltakoztak. Miközben Zay egyik legfőbb támogatója a szintén evangélikus Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap lett, addig Széchenyi kritikai megjegyzései elsősorban ezen politikának szóltak.46 Amikor Széchenyi az 1843–44-es országgyűlés ideje alatt a „kétgarasos” birtokadó ötletével kapcsolatban levéllel fordult az ellenzék vezető tagjaihoz és barátaihoz, egyértelművé tette, hogy Kossuth Lajos mellett kiket nem akar megtisztelni: név szerint külön kiemelte Zay Károlyt, rajta 46 Zay szerepéről részletesen lásd Melkovics Tamás: A reformkori liberális nacionalizmus Zay Károly gróf életpályájának tükrében. In: Nemzetiségek és törvényhozás Magyarországon. Szerk. Kovács Kálmán Árpád. Bp. 2019. 9–33. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 174Századok_Széchenyi_Könyv.indb 174 2022. 11. 24. 11:24:312022. 11. 24. 11:24:31
