Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Melkovics Tamás: Széchenyi István és a főrendi ellenzék - Előzmények – aktív kezdés, passzív zárás
SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS A FŐRENDI ELLENZÉK 161 egyesületek által életbe is léptettessék”.10 Egy korabeli szemtanú, a kor mánypárti barsi főispán felesége, Keglevich Jánosné Zichy Adél grófnő pedig a következőképpen fogalmazott naplójában: „Különös, csodálatos Széchenyi István klubja, Károlyi Györggyel a Sétatéren az Erdődy-házat bérelték ki. Ott ingyen enni és inni kapnak, ott gyűl össze az ellenzék, hogy a haza javát vagy inkább annak baját megbeszéljék.”11 S valóban, a név szerint ismert tagokat néhány kivételtől eltekintve ellenzékiként jellemezte a titkosrendőrség.12 A besúgójelentésekben patrióta klubnak is nevezték a reuniót, amelynek egyik kitűzött céljaként a két tábla oppozíciós erejének az egyesítését és az országgyűlés menetének ellenzéki szempontú irányítását vélték felfedezni.13 Széchenyi kétségtelenül nem csupán a felsőtáblában gondolko zott, az alsótábla szereplőit is meghívta a társaságba, a többség azonban az idő előrehaladtával általában távol maradt a tanácskozásoktól, a rendőri vélemény szerint azért, mivel a vármegyei követek nem szívesen tárgyaltak a fiatal és tapasztalatlan mágnásokkal.14 Azok, akik maradtak, elsősorban közelebbi személyes kapcsolatot ápoltak Széchenyivel, és többnyire maguk is főnemesek voltak. Itt említhetjük például a gróf közeli ismerősét, az országgyűlés egyik legtekintélyesebb ellenzéki tagját, Felsőbüki Nagy Pál soproni, valamint a szintén országosan ismert Dessewffy József gróf szabolcsi követet, vagy éppen Andrássy György grófot is, aki Torna vármegye követeként szerepelt az alsótáblán, sőt Wesselényi Miklós bárót is, aki magyar királyságbeli birtokok híján még csupán a távollévő főrendek képviselőjeként foglalt helyet a követi táblán. Széchenyi tehát tevékenyen igyekezett formálni a diéta politikai arculatát, komoly hatást azonban a főrendek között tudott kifejteni. A hosszú idő után összeülő országgyűlés hangulatát alapvetően a sérelmi politika határozta meg, ahol a kormány támogatói és a hagyományos – rendi keretrendszerben gondolkodó – ellenzék csapott össze. Így volt ez nem csupán az alsó-, de a felsőtáblán is; utóbbin egy komoly tapasztalattal rendelkező, országosan ismert, újonnan kinevezett zászlósúr, Illésházy István gróf irányította – legalább a diéta első felében – az oppozíciót két örökös főispán 10 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből, 1823–1848. I–III. 3. kiad. Bp. 1886. I. 153–154. 11 Östör József: Gróf Keglevich Jánosné Zichy Adél grófnő naplói a reformkorszakból, 1822– 1836. Második közlemény. Budapesti Szemle 250. (1938) 281. 12 Részleteket lásd Melkovics T.: A reformkori főrendi ellenzék i. m. 50–60. 13 Takáts Sándor: Kémvilág Magyarországon. I–II. Újabb kiad. Bp. 1980. 55–59. 14 Uo. 59. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 161Századok_Széchenyi_Könyv.indb 161 2022. 11. 24. 11:24:302022. 11. 24. 11:24:30
