Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Melkovics Tamás: Széchenyi István és a főrendi ellenzék
157 Melkovics Tamás SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS A FŐRENDI ELLENZÉK Széchenyi István 1825. szeptember 11-től kezdődően 1848. április 11-ig, a rendi korszak és egyben az utolsó rendi diéta berekesztéséig bezárólag összesen hat országgyűlésen vett részt.1 Öt alkalommal a felsőtábla politi kai vitáiba kapcsolódott be. Főnemesként a főrendi közeg természetes adottság volt számára, ugyanakkor politikai stratégiájához is illeszkedett: „Ily csendes reformációt hozni hazánkra a mi legszentebb tisztünk – és ez teljes meggyőződésem szerint – csak a felsőtáblán eredhet. – Fog-e eredni? Az más kérdés. A hihetőségek úgy állnak ellene, mint 100:20-hoz. A próba azonban megér egy életet!”2 – írta 1831 novemberében Wesselényi Miklós nak. Rögzített hitvallása először majd csak az 1840-es évek elején, a Kossuth Lajossal folytatott vita következtében kibontakozó újabb politikai útkeresés során kérdőjeleződött meg, ugyanakkor csupán az utolsó rendi országgyűlés előtt hozta meg azt a „rettentő döntést”, hogy a továbbiakban az alsótábla egyik követi pozícióját kívánja megszerezni.3 A grófi családban született Széchenyi helyzete tehát bizonyos szempontból kedvező volt, hiszen mágnásként személyi jogon kapott meghívót a legfőbb politikai fórum munkájában való részvételre, csupán arra kellett várnia, hogy betöltse huszonegyedik életévét – más kérdés, hogy éppen 1812-ben zárult le a századforduló országgyűléseinek sorozata, mivel I. Ferenc ezt követően szorított egyet az abszolutizmus gyeplőjén, s a rendi diéta intézményét tizenhárom éves kényszerszünetre kárhoztatta. 1825 szeptemberében azonban kinyílt Széchenyi számára a politikai mozgástér. Nem kellett részt vennie megyei követválasztási küzdelmekben, és szellemét követutasítás sem szorította korlátok közé, ráadásul mágnásként 1 Széchenyi országgyűlési részvételeinek részleteit lásd Dobszay Tamás: Széchenyi István országgyűlési részvétele. Diétai itinerárium. Korall 70. (2017) 119–130. 2 Széchenyi István válogatott művei. I–III. Szerk. Spira György. Bp. 1991. I. 395.; Wesselényi válaszát lásd Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez 1808–1860. I–II. Összeáll. Bártfai Szabó László. Bp. 1943. I. 147–149. 3 A döntés hátteréről részletekbe menően lásd Velkey Ferenc: Egy „rettentő döntés” hátteréről. Miért „támadt kedve” Széchenyi Istvánnak 1847 őszén „követnek menni”? In: Történeti Tanulmányok XVI. Szerk. Velkey Ferenc. Debrecen 2008. 189–238. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 157Századok_Széchenyi_Könyv.indb 157 2022. 11. 24. 11:24:302022. 11. 24. 11:24:30
