Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)

Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Politikai útkeresés – Széchenyi és a konzervatívok

DOBSZAY TAMÁS 152 állunk a többség előtt. Ily olcsón sőt ingyen én legalább nem kívánom meg­vásárlani vagy inkább bitorlani a liberalitás színét.”119 Keserűen mulat ugyanakkor az antiliberális konzervatívoknak a libe­rálisokról kialakított torzképén, akik szerint „a ’liberális’ valóban nem egyéb, mint ugyanazon egy kaptafára vont, más birtoka s kivált felesége után sóvárgó, mindent helyébül kimozdító, minden bevett elvet s szokást lábaival tapodó, minden vallást becsmérlő, minden felsőbbséget bemocs­koló, és tán itt-ott néha-néha okkal-móddal egy-egy ezüst kalánkát [...] magával vivő izé” – magyarán erkölcstelen, tolvaj, felforgató.120 „Ha azt akarjuk liberálisnak nevezni, aki tulajdont nem tisztel s mindenkit javai­ból ki akar fogatni, az ilyet, ha közelítene házunkhoz, valóban baltával kellene elűznünk. Ellenben ha azt nevezzük liberálisnak, a ki minden em­bernek természeti jussait pártolja, más, és igen kedvező színben kell a dolognak feltűnni.”121 Tiszta fogalma alapján azonban a kifejezés kisszámú előfordulásai esetén többször is egyértelműen vállalja a liberális megjelölést. E szöveg­helyek egyike szerint „rajtunk áll, hogy [...] saját értelmünkkel és saját tenyereinkkel magasra emeljük Hunniát! [...] ami ismét csak egy liberáli­sabb alkotmánynak lehet következménye.”122 Egy cikkében személyes hangon azonosítja magát a szellemi áramlattal: „e következő témát hor­dom es ápolom keblemben: Magyarországnak lehető legszaporább, s a szó el nem ferdített értelmében legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejté­sét [...] politikámnak fő témája mindig az volt és mindig az lesz, hogy le­hető legszaporábban s legliberálisb szellemben fejlődjék ki nemzeties al­kotványunk.”123 Másutt megismétli, méghozzá a nacionalizmus és libera ­lizmus szokásos és hibás szembeállítását is elutasítva. „Én alkotványnak és nemzetiségnek vagyok embere, ’s [...] mert mind egyik mind másik egyedül a’ legliberálisabb [...] progresszió és terjesztés által nyerheti azon kifejtését, mely nélkül vérünk soha nem virulhat erőteljes és virágzó nem­zetté, magábul következik, hogy testestül lelkestül a szabadelműség es haladasnak vagyok hive.”124 Felfogását tehát tökéletesen visszaadja a sza ­badelvű kifejezés. 119 A kelet népe 299. 120 A kelet népe 295. 121 1835. dec. 29-i főrendi ülés. In: Zichy A.: Széchenyi beszédei i. m. 128. 122 Világ 326. 123 Kibékülés. Jelenkor (1844) 6. sz. január 21. Gróf Széchenyi István hírlapi czikkei i. m. II. /1. 669–370. 124 Czégér. I. In: Zichy A.: Széchenyi czikkei i. m. II/2. 419–420. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 152Századok_Széchenyi_Könyv.indb 152 2022. 11. 24. 11:24:302022. 11. 24. 11:24:30

Next

/
Oldalképek
Tartalom