Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Czinege Szilvia: A Széchenyi-levelek kiadási munkálatai és lehetőségei – Széchenyi és Lunkányi - Kiadástörténet és lehetőségek
13 A SZÉCHENYI-LEVELEK KIADÁSI MUNKÁLATAI ÉS LEHETŐSÉGEI Bártfai és Viszota munkájának folytatása már 1965-ben felmerült. Javasolták, hogy kerüljön be az MTA Történettudományi Intézetének ötéves tervébe, de Andics Erzsébet ellenvéleménye miatt nem fogadták el az indítványt. 1984-ben Bárány György vetette fel ismét a kérdést, amelyet többen pártoltak (például Kosáry Domokos, Ránki György vagy Spira György), és 1985-ben munkatervet állítottak össze a Széchenyi-levelek kritikai kiadását illetően, majd 1986. februárban benyújtották azt Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok- (OTKA) pályázatra. A pályázat sikeres volt, felállítottak egy szerkesztőbizottságot, a következő tagokkal: Bárány György, Spira György, Kosáry Domokos, Sashegyi Oszkár, Benkő Samu és Gergely András. A kutatócsoport vezető kutatói Bárány György és Spira György lettek. A vállalkozásnak nem volt főállású alkalmazottja, mindenki mellékállásban végezte a kutatást; megbízással foglalkoztatták Simon V. Pétert, aki elvállalta az anyaggyűjtést, az átírást, a jegyzetek készítését, és a későbbi kötetek szerkesztését is. Már a munkálatok elkezdésekor felmerült, hogy Simont főállásban kellene foglalkoztatni a munka roppant volta miatt, de erre nem kaptak státuszt a későbbiekben sem. A munka során felhasználták Bártfai és Viszota anyaggyűjtését, a kiadványt hatkötetesre tervezték, a levelek átírását pedig az MTT által 1921-ben elfogadott forráskiadási elvek alapján kívánták elvégez(tet) ni. 1987. februárban indult meg az anyaggyűjtés, lefénymásoltatták a három nagy budapesti közgyűjteményben található Széchenyi-leveleket, sőt olyanokat is, amelyeknek Széchenyi volt a címzettje. Továbbá felkérték a megyei levéltárakat, hogy készítsenek listát a birtokukban álló Széchenyilevelekről, néhány helyről érkezett is számbavétel.29 A szerkesztőbizottság évente ülésezett, és olyan fontos kérdésekről esett szó, mint a kötetek korszakhatára, szöveghű legyen-e az átírás, vagy korszerű, és rendszeresen visszatérő kérdés volt Simon főállásban történő foglalkoztatása. További fontos témát jelentett már az első ülésen a „levél” fogalmának meghatározása, ami Széchenyi terjedelmes hivatalos levelezése kapcsán merült fel. Kosáry Domokos javaslata az volt, hogy a magánlevelezéssel együtt kronológiai rendben haladva ezek is közlendők – ezzel a megoldással a bizottság többi tagja is egyetértett. Az első kötet végét 1830-ban határozták meg, és a szöveghű átírás mellett döntöttek, továbbá az első kötet tani és szóhasználati szabályok alapján. Az 1799 és 1820 között írott 368 darab esetében nagyjából 75-80 alkalommal történt félreolvasás. 29 1988-ban a Pest Megyei Levéltár, a Szabolcs-Szatmár Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Zala Megyei Levéltár küldött válaszlevelet a felkérésre. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 13Századok_Széchenyi_Könyv.indb 13 2022. 11. 24. 11:24:242022. 11. 24. 11:24:24
