Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Széchenyi liberális programadása
DOBSZAY TAMÁS 138 Ugyanakkor az sem véletlen, hogy a gróf éppen két olyan adónem esetében javasolja a nemesség tehervállalását, amelyek nem a királyi kormányzat, hanem a rendek ellenőrzése alatt állnak vagy állnának: a házi adót a megyei önkormányzat kezeli, költi el, az infrastrukturális beruházásokat és költségeket pedig Széchenyi országgyűlési tárgynak – tehát az abszolutista kormány hatáskörén kívül állónak – jelöli meg. A javaslat alkotmányos irányát igazolja, ahogyan a tervet a negyvenes évek alább tárgyalandó terveiben konkretizálja majd. A Stádium folytatásának szánt Hunnia kéziratában a birodalom két fele közjogi viszonyainak összehasonlításakor egyértelműen az alkotmányos berendezkedés mellett nyilatkozott. „Magyarország a kormányzásba [!] törvényesen avatkozhatik, nálunk a király ennél fogva nem korlátlan, míg minden egyéb tartományiban az, s [másutt] mindegyikben csak a fejedelmi akarat legfőbb törvény. Magyarország tehát szó szerint legmagasabban áll.”67 A kor fő tendenciájának az önrendelkezés, tehát a képviseleti alkotmányosság érvényesülését tekintette, mint ami a szabadság elvont eszméjét konkretizálja, valóságossá és érvényesíthetővé teszi. „[M]ily sokszor zsarolta már korlátlan uralom kegyetlensége az emberiséget. Sok századoknak kimondhatatlan bajokkal, keserű könnyekkel, kínosan kiontott embervérrel nyert tapasztalás találtatá fel a képviseleti rendszert. És mostani felvirradtabb időkben az Isten minden teremtése, ki gondolkozik, csak akkor leli keble nyugtát, ha neki is van joga saját sorsa körül [...] Az emberiség néhány nemzetei, melyek a civilizáció és tökéletesülés központját alkotják, kivívták már az emberiség e közös jogait. Más nemzetek csak most vannak e küzdésben, mások alszanak még. Mi Magyarországnak pedig több évszázada bírjuk e kincsnek fő vázlatit [tehát még nem kifejlett formáját] a legvalódibb legitimitás szent törvényei szerint, és már bölcsőnktől fogva sajátunk volt az a kincs, melyet más nemzetek minden áldozattal volnának megvásárlani készek.”68 Miközben elismerte a biroda lom nyugati felének az anyagi civilizáció terén elért eredményeit, úgy vélte, hogy azokért nem érdemes az önrendelkezést jobban lehetővé tevő magyar alkotmányosságról lemondani. „Ne irigyeljünk más tartományt egy kissé jobb utaiért, kereskedésének egy kissé virágzóbb létéért, vagy székvárosoknak egy kissé nagyobb kellemiért. Mi, kiknek férfihoz illő kin-67 Széchenyi István: Hunnia. Pest 1858. 62–63. 68 Hunnia 86–87. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 138Századok_Széchenyi_Könyv.indb 138 2022. 11. 24. 11:24:292022. 11. 24. 11:24:29
