Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás gyilkosa: Aragóniai Beatrix?
MÁTYÁS GYILKOSA: ARAGÓNIAI BEATRIX? 43 Hungarorum (közérthetőbb és valósághűbb lett volna a Thuróczy Krónika magyar fordításáról említést tennie) szövegét idézi perdöntő bizonyítékként. Amint azonban a szövegnek nemhogy latin nyelvű kritikai kiadását, csupán jegyzetelt magyar fordítását kezünkbe vesszük, rögvest világossá válik, hogy az inkriminált krónikahely nem más, mint egy közismert Horatius-parafrázis.36 Talán nem hihetetlen e sorok írójától a kijelentés: ez a jelenség nem egy alkalommal megtalálható Dr. Garamvölgyi egyik legfontosabb szakirodalmi forrásában. Grandpierre megállapításai talán figyelmetlenségből, talán a forrásokban való járatlanságából adódóan finoman szólva is kétesek. Természetesen mindez igaz a Mátyás halálát leíró részekre is: a nála szereplő (így Dr. Garamvölgyinél szóról szóra olvasható: 185. o.), 1489. évi váratlan megbetegedés éppen úgy hiányos ismeretekből fakad,37 mint a „reggeli elmaradásának” ismertetése (173. o.). 38 Végezetül pedig egy újabb, filológiai szempontból sem érdektelen „szenzációs forrás” Dr. Garamvölgyi „bizonyítási eljárásának” remekei közül: ugyancsak Grandpierre-nél szerepel Mátyás királyunk – a kötet szerint – 1489 májusában „Alfonso calabriai herceghez” írt levele, melyben a király felesége gonoszságáról értekezik, valamint arról, hogy esetleges halála után „amennyiben az megelőzné az övét, - ő legyen az uralkodásban utódunk s vegye kezébe a kormányzás gyeplőit”, szól az idézet.39 Az első pillantásra meglepő levél tartalmát tekintve azonban korántsem tartalmaz olyan meghökkentő dolgokat, amint azt Grandpierre, általa pedig Dr. Garamvölgyi feltételezi. Először azonban korántsem érdektelen néhány szót szánni a szöveg történetének. 36 Thuróczy J.: A magyarok krónikája i. m. 547. (különösen az 512. jegyzet). 37 Valójában Mátyás 1487 nyara, azaz Bécsújhely bevétele után meglehetősen keveset mozog, amikor csak teheti, hajót használ, ahogyan azt Bécs–Buda és Buda–Bécs utazásaikor is tette. Mindez – még ha csak közvetetten is, de – köszvénye előrehaladott állapotára utalhat. A király mozgására lásd Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia (1458–[1476]–1490). (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 12. – Subsidia ad historiam medii aevi Hungarie inquirendam 2.) Bp. 2011. passim. 38 Közismert, hogy korszakunkban a mai értelemben vett reggelit nem ismerték – erre egyébiránt egy helyütt Dr. Garamvölgyi is kitér, de egyetlen szót sem szentel a reggeli elmaradásával kapcsolatos problematikának, pusztán szó szerint hozza Grandpierre szövegét –, csupán késő délelőtt és késő délután (prandium és cena ) étkeztek. E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában. Bp. 2008. 79–80. 39 http://www.angelfire.com/realm3/hmult/nepek/mittort2.htm#r0064, letöltés: 2012. máj. 30. – Az oldal 2022. febr. 17-én nem érhető el.
