Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: Széchenyi haláláról – összeesküvés-elméleti megközelítésben - Kedélybetegség és öngyilkosság
SZÉCHENYI HALÁLÁRÓL – ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSBEN 97 presszióba 1848 nyarán esett [...], amikor idegösszeomlást kapott s ami 1848 augusztus végén és szeptember elején csúcsosodott ki számára. [...] S voltak életének olyan időszakai, amikor egyáltalán nem volt depreszsziós.”38 Eszerint „[e]gyértelműen megállapítható [...], hogy gróf Széchenyi István szélsőséges kedélyállapotának – majd kedélybetegségének – kialakulása genetikai hajlam és az ártalmas külső hatások együttes hatásában keresendő. Széchenyi nagyon sokat szorongott és ez összefüggésben volt élete több időszakában depressziójával.”39 „Hangulatváltozása is attól függött, hogy egy-egy napszakban, egy-egy napon éppen mi történt vele, milyen hatások érték. Döblingben ez rendszeresen tetten érhető – a Naplója és kordokumentumok alapján.”40 „Széchenyi úgynevezett önvádlásos téveszmékkel is küzdött, hiszen számos alkalommal ostorozta magát [...].”41 A konteó új változata tehát már elfogadja a bipoláris pszichiátriai betegség tényét, ám azzal támogatja meg az összeesküvéses gyilkosságelméletet, hogy a betegséget határozottan elválasztja az öngyilkosság lehetőségétől azáltal, hogy tagadja az autoagresszióval való összefüggést, vagyis azt, hogy az ő esetében a beteg indulatai önmaga ellen fordulhatnának. „[N]ála az agresszió nem befelé fordult, nem fojtotta el az agresszióját, ezt valamennyi Döblingben vele személyesen kapcsolatban levő személy tanúsította. [...] »indulatszabályozása« egyik időszakban sem fordult önpusztításba. Sőt: minden hangulatingadozása, depressziója rövid időn belül rendkívüli munkakedvbe torkollott.”42 „Széchenyinél a meghalás szándéka csupán hirtelen felindulásból, több esetben szemtanúk előtt történt, nyilvánosan, teátrálisan, és őrjöngésekben nyilvánult meg, a szándék intenzitása azonban az őrjöngés befejeztével csökkent, és soha nem torkollt a grófnál öngyilkosságba.43 [...] Az öngyilkosság kimenetelét, gya korlati megvalósítását mindig megakadályozta Széchenyi akarati tényezője, azaz élni akarása. [...] Széchenyi nem volt szuicid alkat , nem volt 38 Tarics P.: A mi Széchenyink i. m. 235. 39 Uo. 237. 40 Uo. 238. 41 Uo. 239. 42 Uo. – Ez amúgy közismerten a mániás depressziós bipolaritás egyik legfőbb jellemzője. 43 Ez tévedés, 1848. szeptember 5-én, Döblingbe menet több kísérletet is tett, de környezete megakadályozta, lásd Oplatka András: Széchenyi István. Bp. 2010. 405., Csorba László: Széchenyi István. Bp. 2010. 292.
