Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)

Csorba László: Széchenyi haláláról – összeesküvés-elméleti megközelítésben - A jobb kéz és a bal tenyér

SZÉCHENYI HALÁLÁRÓL – ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSBEN 93 A „Széchenyi-konteó” legelső változatát megalkotó Kacziány Géza fel­tehetően azért is értelmezhette félre a kezek és a pisztoly helyzetét, mert nem ismerte a nagycenki plébános feljegyzéseit, mivel azokat csak 1960-ban közölte a Soproni Szemlé ben Faragó Sándor. 27 Ám aki napjainkban erről a témáról ír, már nem csinálhat úgy, mintha nem tudná, maga Szé­chenyi miképp képzelte el az ideális öngyilkosságot, és így nem teheti meg, hogy ne számoljon a grófi család bizalmasa,28 Tolnay plébános tanúbizony ­ságával. Mivel ez a feljegyzés nem került a rendőrség látóterébe, és majd 98 esztendőn át lapult a cenki templom sekrestyéjének íróasztalfiókjá­ban,29 így kizártnak tekinthető, hogy a szöveg ne a pap – Széchenyi halá ­lára vonatkozó – legőszintébb belső meggyőződését tartalmazná. Ám Tarics Péter 375 oldalas könyvében csupán pár indulatos mondat vonat­kozik erre, minden bizonyíték nélkül, tele érvelési és ténybeli hibákkal: „[e]gyéb ként semmi jelentősége nincs annak, Széchenyi melyik kezével ölte volna meg magát, hiszen megölték. És semmi köze sincs Széchenyi halálának Tolnay Antal cenki plébános nyilatkozatához sem! Széchenyi egyébként jobb kezes volt, de olyan gyenge volt már a szervezete 1860 ta­vaszán, hogy fizikailag nem tudott volna önkezével véget vetni életének. A jobb kezével sem...”30 Fentieket összegezve, a boncolási jegyzőkönyv megállapításai, vala­mint Tolnay plébános visszaemlékezései alapján egyszerűen összeomlik a „Széchenyi-konteó” azon központi állítása, mintha a haláleset helyszínelő bizottságának jelentése valóban olyan ellentmondásokat tartalmazna, amelyek kizárják az öngyilkosság lehetőségét. Ezt csak úgy lehet leírni egy 2021-ben megjelenő könyvben, ha a szerző egyszerűen nem vesz tudo­mást az ellenérvekről, és – mint fentebb láttuk – elemzés nélkül lesöpri azokat a vita asztaláról. Ezzel a mozdulattal azonban egyben a saját véle­ményét már kívül helyezi a tudományos eszmecsere kerítésén. 27 Lásd a 21. jegyzetet. 28 Tolnaytól tudjuk azt is, hogy a gróf fiai, Béla és Ödön jelen voltak a boncolásnál, és pró­bálták apjuk szívét megszerezni (sajnos sikertelenül), hogy azt „a boldogultnak akaratja szerint” borszeszben eltéve őrizhessék meg az utókornak. – Faragó S.: Tolnay Antal fel ­jegyzései i. m. 187. 29 A 20 fólió terjedelmű irat 1958-ban került be a Kapuvári Helytörténeti Gyűjteménybe. 30 Tarics P.: A mi Széchenyink i. m. 113. – A szerző nem közli, milyen adatok alapján véli úgy, hogy a gróf olyan gyenge lett volna, hogy még két kézzel sem lett volna képes egy pisztolyt megemelni. Közli viszont, hogy „[t]öbb igazságügyi szakértővel és patológussal készítettem interjút Széchenyi halála ügyében”, lásd uo., de sajnos nem adja meg a neve­ket és egyéb körülményeket, így ez az információ valójában értékelhetetlen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom