Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: Széchenyi haláláról – összeesküvés-elméleti megközelítésben - A jobb kéz és a bal tenyér
CSORBA LÁSZLÓ 90 tott elő (többek között úgymond ellentétes a newtoni fizika törvényeivel!), tehát nem marad más feltételezés: gyilkosságnak kellett történnie. „Felsenthal rendőrtanácsos 1860. április 9-én, hétfőn délután három órakor érkezett a döblingi elmegyógyintézetbe, jelentésében többek között a következőket írta: »A gróf teste egy zsöllyeszékben ülő helyzetben találtatott, mindkét karja combjaira leeresztve: a balcombon feküdt a kilőtt pisztoly. A fej bal oldala teljesen szét volt zúzva, a koponyacsont négy-öt lépésnyire feküdt a földön, a velő a falakon és a szoba tetején szétfecskendezve. Lőanyagul kócfojtás, az agyvelőben madársörét találtatott.« Ez azt jelenti, hogy miután »megölte magát«, pisztolyát kényelmesen bal combjára helyezte... Mert hiszen a jelentés azt állítja, hogy: »a pisztoly a balcombon feküdt.« Ha az öngyilkos a homlokához szorított pisztolyt elsüti, majd kezét – saját súlya alatt – hagyja szabadon leesni, egészen biztos, hogy keze nem a combjára esik, mégpedig úgy, hogy a bal combján még a pisztoly is elfér... Mindkét kéz a test mellé esik, a pisztoly pedig a földre. A helyzet, melyben tehát a vizsgálóbíró Széchenyi holttestét találta, preparált volt, ami szintén kizárja az öngyilkosság lehetőségét. [...] az a testhelyzet, amelyben Széchenyit megtalálták holtan, teljesen ellentmond a fizika törvényeinek – már ami az öngyilkossági verziót illeti –, különösen Newton III., úgynevezett hatás-ellenhatás törvényének, így egyértelmű, hogy Széchenyi nem lett öngyilkos.”20 A szerző azonban téved! A helyzet az, hogy van olyan korabeli forrás, amely pontos magyarázatot ad arra, miképp jöhetett létre – mindenféle „preparálás” nélkül – a fent bemutatott helyzet. Tolnay Antal nagycenki plébános ebben az időben a gróf nagylelkű adományából épülő új plébánia-templom munkálatait felügyelte, és ezzel kapcsolatban időnként följegyzett adatokat egy füzetbe. Széchenyi halálhíre hallatán a következőket írta az építkezési rovatok közé: „Tisztelt Utódim! Lehetséges, hogy idővel fognak lenni, valamint halálakor is voltak, kik belviszonyaiba nem lévén beavatva, az agyonlövést, vagyis öngyilkosságot tagadni buzgólkodnak és azt véletlennek vagy más által megparancsoltnak, érdekből vagy félelemből történtnek lenni állítják. Ez nem áll, ő maga magát végezte ki, erről szeretett neje, a kegyes Grófnő, kedves Gyermekei és grófi nemzetségének minden egyénje erősen meg voltak győződve. Ő, még egészséges korában, öngyilkosságról lévén szó, állította, hogy az öngyilkosság nemei 20 Tarics P.: A mi Széchenyink i. m. 151–152. – A szerző gondolatmenete jól fölismerhetően Kacziány Géza református lelkész és publicista, az „őskonteó” megfogalmazója érvelését követi, lásd Kacziány Géza: Széchenyi meggyilkoltatása. Bp. 1931.
