Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás gyilkosa: Aragóniai Beatrix?
HORVÁTH RICHÁRD 46 eddiginél jobban ismerjük az 1490–1492 közötti másfél-két és fél esztendő politikai és katonai eseményeit.44 Mindezen eredmények alapján bátran kijelenthető, hogy a legcsekélyebb jele sincs annak, hogy Beatrix és állítólagos tettestársai (Szapolyai István, Bakóc Tamás, Bátori István stb.) előre összehangolt lépéseket tettek volna a királyné trónra segítését illetően. Sőt, Beatrixot épp Bakóc és számos báró együttes akaratából távolították el a hatalomból. Ebből fakadóan sokadszorra adódik a kérdés: Dr. Garamvölgyi vajon tudatosan feledkezik meg ezekről a kutatási eredményekről (netalán egyáltalán nem ismeri őket), vagy pedig egyszerűen politikai antitalentumoknak tekinti a kor legfontosabb döntéshozóit? Ráadásul egytől egyig az összeset. Vajon Bakóc vagy Szapolyai szellemi képességei csupán odáig terjedtek, hogy megölték a királyt, aztán várták, hogyan alakulnak a dolgok? Nem számoltak az osztrák, lengyel és cseh trónkövetelőkkel? Megfeledkeztek a török katonai erejéről? Jelentéktelennek tekintették volna a legnagyobb világi birtokos, Corvin János katonai erejét? Aligha. De akad itt még egy szempont, Beatrixé. Abban teljes mértékben egyet lehet és kell értenünk Dr. Garamvölgyivel, hogy a királyné élénk levelezést folytatott itáliai rokonaival és azok szövetségeseivel. Afelől sem lehet kétségünk, hogy e levelek között volt bizony többé-kevésbé titkos jellegű is, erről a mára publikált követjelentések szép számmal adnak hírt. Ugyancsak nehéz lenne tagadni azt a tényt, hogy Mátyás felesége a legkevésbé sem nézte jó szemmel férje törvénytelen fiának trónra juttatási és Sforza Biankával való házassági tervét, ezt ugyancsak szép számú levél és követjelentés támasztja alá. Ám mindezek dacára egy súlyos jogi-politikai szempontot nem hagyhatunk figyelmen kívül. Mégpedig azt a korszakunkban magától értetődő, de az utókor kutatói – s Dr. Garamvölgyi által is – oly sokszor mellőzött tényt, hogy a királynéi hatalom voltaképpen csak a királyival egyetemben, a férj-király hatalmával együtt értelmezhető.45 Ebből eredően Beatrix számára az egyetlen biztosíték, hogy a hatalom 44 Kubinyi A.: Két sorsdöntő esztendő i. m. passim.; E. Kovács Péter: Magyarország és Nápoly kapcsolatai a Mátyás-korban. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál, Pálffy Géza, Tóth István György. Bp. 2002. 229–246.; Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei (Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról). Századok 142. (2008) 315–337 .; Uő: Bátori István politikai szerepe II. Ulászló uralkodása alatt (1490–1493). Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 44. (2009) 83– 127.; Uő: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán I–II. i. m. 45 A kérdésre bővebben: Horváth Richárd: A „mérges” Beatrix. Egy oklevél-formuláról, s általa a királyné hatalmi helyzetéről a Mátyás-korban. In: Királynék a középkori Magyarországon és Európában. Szerk. Szovák Kornél, Zsoldos Attila. Székesfehérvár 2019. 133–171.
