Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás gyilkosa: Aragóniai Beatrix?
HORVÁTH RICHÁRD 44 E sorok írója ugyanis – figyelembe véve, hogy Grandpierre (és tőle teljes terjedelmében átvéve Dr. Garamvölgyi is) magyar fordításban hozza a szöveget – áttekintette az elérhető, s magyarul napvilágot látott Mátyás-levelek kiadásait is, de a nevezett dokumentumnak nyomára nem akadt. Így nem volt más megoldás, további keresésre kellett adnia a fejét. Ennek eredményeképpen bukkant rá Berzeviczy Albert Beatrix királynéról írott, máig egyetlen életrajzi összefoglalójának szövegében, természetesen a Grandpierre K. Endrénél, így pedig Dr. Garamvölgyi Lászlónál szereplő rész magyar fordítására.40 Ám még ennél is tovább léphetünk némi kutakodással, s egészen 1898-ig juthatunk a szöveg feltűnéseinek vizsgálatát illetően. Ekkor jelent meg ugyanis a Századok folyóirat hasábjain Fraknói Vilmos Mátyás király magyar diplomatái című tanulmányso rozatának tizedik közleménye, amely történetesen a minket most érdeklő Sánkfalvi Antal prépost, majd püspök diplomáciai tevékenységét tekintette át a kor pozitivista szemléletének megfelelően.41 Éppen e gyakorlatnak köszönhetjük, hogy Fraknói, aki egyébiránt hosszas magyar idézeteket ad a szövegből, feltünteti forrása lelőhelyét, s eredménye elég meglepő. A kérdéses szöveg latin eredetije utoljára Kovachich Márton György kiadásában látott napvilágot a 18. század végén.42 Ekkor éri újabb meglepetés az érdeklődőt: nem egy szokványos terjedelmű levéllel van dolga, hanem egy közel tíz oldalt kitevő követutasítással (így tehát szó sincs királyi levélről), melyet – Fraknói véleménye szerint legalábbis – maga a király fogalmazhatott, vagy főbb pontjait maga határozta meg. Nem tartozik szorosan témánkhoz, ám érdekes tudománytörténeti vizsgálódás tárgyát képezhetné annak vizsgálata, hogy Fraknói, valamint a nála éppen tíz esztendővel később publikáló Berzeviczy szövegünk mely részét tartotta fontosnak magyar fordításban közzétenni. Ha csak ezeket a kiragadott, s könnyen hozzáférhető részeket vesszük górcső alá, máris világossá válhat, hogy forrásunkban semmi különöset – stílszerűen: „perdöntőt” – nem kell látnunk. Lényege kimerül abban, hogy Mátyás bőven ecseteli sógorának Beatrix terveit és tetteit a hatalom majdani megtartását illetően, de (és most ez az igazán fontos) nyomatékosan felhívja Alfonz figyelmét arra is, hogy ha nem sikerül Beatrix beleegyezésével Corvint még az ő életében királlyá tenni, akkor halálát követően egy újonnan vá-40 Berzeviczy Albert: Beatrix királyné 1457–1508. Történelmi élet- és korrajz. Bp. 1908. 445–446. 41 Fraknói Vilmos: Mátyás király magyar diplomatái. Századok 32. (1898) 870–875. 42 Martinus Georgius Kovachich: Scriptores rerum Hungaricarum minores. Tomus I. Budae, 1798. 341–350.
