Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás gyilkosa: Aragóniai Beatrix?
MÁTYÁS GYILKOSA: ARAGÓNIAI BEATRIX? 31 mei. Ha a fentebb mondottak nyomán ugyanis feltesszük, hogy a „hivatalos” tudomány igyekszik nemzeti nagyságunk egyik emblematikus alakját, nevezetesen Mátyás királyt – egészen pontosan halálának körülményeit – kisebbíteni, meghamisítani stb., akkor máris a „Habsburgok által felbérelt vadkan” toposzként fel-felbukkanó és mindent oly egyszerűvé tévő, fekete-fehér képre egyszerűsítő eseténél vagyunk. Szerzőnk ki is használ minden lehetőséget, hogy ezeket a magyar szívnek oly fájdalmasan kedves húrokat megpengesse, egykori nagyságunkról megemlékezzen.16 Műve előszavában már az első mondatban igyekszik leszögezni, hogy „Szent István után talán ő volt a legnagyobb királyunk (Nagy Lajos és Zsigmond nem volt magyar)...” (9. o.) Helyben is vagyunk. Egy magyar királyt csak a gonosz és ármánytól sem visszariadó ellen mérge, tőre, fügéje vagy cselvetése juttathatta sírba, amint azt Dr. Garamvölgyi egyik sokszor idézett forrása, Grandpierre K. Endre monográfiájában világossá tette.17 A történésznek itt sok keresnivalója nincs. A kérdés – úgy tűnik – eldőlt: Árpád-házi Mária dédunokája, V. István magyar király ükunokája, így maga is az Árpádokkal vérrokon, Magyarországon nevelkedett, magyar anyanyelvű Anjou Nagy Lajos nem volt magyar, Luxemburgi Zsigmondról már nem is beszélve.18 Adódik tehát a felvetés: mitől lesz valaki „magyar” király és ellenkezőleg? A cselekedeteitől? Alattvalói számától? Meghódított területektől? Vérségi származásától? Minekutána Dr. Garamvölgyi már Mátyás 1458. évi trónra kerülése tárgyalásakor megelőlegezi, hogy „Amikor azt hangsúlyozzuk, végre magyar király került a trónra, akkor elsősorban erre célzunk, hogy tudniillik mindenekelőtt az ország sorsát, a nép boldogulását tartotta szem előtt” (53. o.), így a megoldást maga adja a kezünkbe. Tetteiről és hatalmáról ekkor még nem beszélhetünk, más megoldás nem lévén tehát, származását és szándékát tekintve 16 Amikor épp a Német-római Birodalomról és Lengyelországról szól, mintegy közbevetőleg megjegyzi: „Magyarország elcsatolásával mindkét szomszédos állam – kimondani is furcsa, mármint hogy szomszédos – óriási területet és hatalmi, gazdasági, politikai potenciált nyer.” – Dr. Garamvölgyi L.: Meggyilkolták a királyt i. m. 47. 17 Grandpierre K. Endre: Magyarok titkos története. Bp. 1993. passim. 18 Itt idézhetők Hédervári Kont István kivégzése után kardhordozójának szavai, amelyeket Thuróczy János krónikájának köszönhet az utókor. Ura kivégzése után könnyekre fakadt, s ekkor Zsigmond hozzá fordult: „Fékezd, fiam a könnyeidet, hagyd abba a sírást, íme én, a te urad többet adhatok neked, mint az, akit lefejeztek.” Erre a válasz az alábbi volt, s az utókor ezt a néhány szót máig szajkózza: „Sohasem szolgálnálak téged, te cseh disznó!” – Thuróczy János: A magyarok krónikája. Az 1486-ban Augsburgban nyomtatott, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött ősnyomtatvány színezett fametszeteinek hasonmásával illusztrálva. Ford. Horváth János. Európa Könyvkiadó, Bp. 1978. 334.
