Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Ablonczy Balázs: Búcsúlevelek és dilemmák: Teleki Pál halála - Indokok
BÚCSÚLEVELEK ÉS DILEMMÁK: TELEKI PÁL HALÁLA 175 kon”), stiláris kifogásokkal („nemzeteket nem szoktak pocséknak vagy legpocsékabbnak nevezni”), esetenként kissé naiv pszichologizálással („mintha egy hisztérikus lelkialkatú, könnyen összeomló ember írná”) érvelve a levelek hamisított vagy előre elkészített volta mellett. Állításainak egy része némi történeti tudással vagy Teleki életpályájának ismeretében rögvest cáfolható. Csapodinak ráadásul a búcsúlevelek kézírása is túl jól sikerültnek tűnt: a Nerpel–Wohlrab szerzőpáros elemzésével kapcsolatban kijelentette, hogy „ez a hasonlóság teszi ugyancsak megkérdőjelezhetővé a búcsúlevél hitelességét”.21 A búcsúlevelekkel kapcsolatban gyakran felvetődik még az is, hogy a miniszterelnök olyan szokatlanul erős kijelentéseket használ, mint a „hullarabló”, a „legpocsékabb” és az „odadobott becsület”.22 A közvélemény egy részében élő, tudós professzort, nemzetnevelőt, bölcs, katolikus államférfit mutató képbe ez valóban nem illik bele: ugyanakkor kevesen tudják, hogy Teleki nemcsak kedvelte, hanem sűrűn használta is azokat a kifejezéseket, amelyek a korszakban sem voltak egészen bevettek kissé kapatos férfitársaságokon kívül. 1923-ban így írt Cholnoky Jenőnek, amiért visz szavonulni szándékozott egyetemi tanári állásából: „Ezért ne haragudj – egy-két csúnyát káromkodhatsz – de legjobb, ha in effigie úgy felrúgsz, hogy még Szt. Péter is alám baszik”.23 Cserkésztiszti körökben pedig köz ismert volt szabadszájúsága, aminek számos írásos nyoma is maradt. Ha van olyan tény, amely a búcsúlevélben elgondolkodtató, az a kormányzóval kapcsolatban kiérezhető csalódottság és a korábban a kettejük viszonyában meglévő bizalom eltűnése: levelét nem Bóliként írta alá (mint azt a hozzá közeli viszonyban lévők esetében néha megtette), és a megszólítás, illetve a tegeződés között feszülő ambivalencia is utal saját zaklatott idegállapotára. A kételkedők másik csoportja a haláleset elemzésekor az öngyilkosoktól megtagadott egyházi temetéssel érvel. Márpedig Telekit kétségkívül katolikus szertartás keretében kísérték utolsó útjára. Tudható azonban, hogy az 1917-es katolikus egyházi törvénykönyv (Corpus Juris Canonici) egyik gumiparagrafusa, amely pillanatnyi elmezavarral érvel, kikerülhe-21 Csapodi Csaba: Teleki Pál „búcsúlevele”. In: A Budapesti Piarista Gimnázium Évkönyve a 2002/2003. iskolai tanévről. Szerk. Görbe László. Bp. é. n. 24–33. 22 Erre hivatkozik pl. Török Béla: Teleki Pál tragédiája. Sydney 1972. Idézi: Tilkovszky L.: Teleki Pál i. m. 110. 23 MFMA, Cholnoky-hagyaték, Cholnoky–Teleki-levelezés külön dosszié, Teleki Pál levele Cholnoky Jenőnek, d. n., h. n. [valószínűleg 1923 vége].
