Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Ablonczy Balázs: Búcsúlevelek és dilemmák: Teleki Pál halála - Utolsó nap
BÚCSÚLEVELEK ÉS DILEMMÁK: TELEKI PÁL HALÁLA 171 szen, ha sokáig tölti be az ember ezt a hivatást, barátokat veszít, fogy a népszerűsége. De ez nem baj, a fontos, hogy az ember teljesítse kötelességét, s ha elkopott, jöjjön helyébe másik, de mondja meg az is ugyanúgy az igazat”.10 Ilyenformán március végén, április elején úgy érezhette, hogy kül- és belpolitikájának legfontosabb elemei egyaránt bukásra ítéltettek; környezete nem érti meg, sőt ellene dolgozik, csakúgy, mint a közigazgatás; az ország közvéleménye pedig nem fogékony évek óta hangoztatott nemzetnevelői elveire. Ehhez járult a súlyos betegség tudata és a családi drámák előérzete. A korábbi években számos esetben tett utalást munkatársai előtt az öngyilkosságra, mint lehetséges megoldásra.11 Utolsó nap Teleki utolsó napját csaknem lehetetlen rekonstruálni. Rengetegen állítják, hogy találkoztak vele, beszéltek vele, vagy látták őt. Ha az érdektelen szemtanúkat és a nyilvánvalóan rosszul emlékezőket nem számítjuk, akkor mindenképpen a hiteles tanúk között kell számon tartanunk Újpétery Elemér diplomatát, Witz Bélát, a Bazilika plébánosát, Teleki gyóntatóját, a Sándor-palota személyzetét, Tildy Zoltánt, Náray Antal ezredest, a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács titkárát, és talán Németh Kálmánt, a bukovinai székelyek plébánosát. 1941. április 2-án délelőtt hivatali ügyeket intézett, majd megjelent a Parlamentben, meglátogatta beteg feleségét a Park Szanatóriumban, lelkigyakorlaton vett részt a Bazilikában, majd visszament a Sándor-palotába, ahonnan lebonyolított néhány (jobbára sikertelen) telefont, így megpróbálta elérni (egyik) titkárnőjét, Bethlen Erzsébetet. Átvette a Dísz téri külügyminisztériumból átküldött táviratot, amely-10 A megbékülés, az összeforrás és a szabadság politikáját folytatjuk. Magyarország, 1941. március 27. 5. Merjünk bátran magyarok lenni – mondotta Teleki miniszterelnök Szatmárnémetiben. Magyar Nemzet, 1941. március 28. 5. 11 Így Hóman Bálintnak: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, V-19430/3 Szálasi-per, Hóman Bálint naplója, IX. rész, 57., 82. f. Valamint 83. f.: a Nemzetiben a Kegyenc előadása szünetében Teleki ezt mondta Hómannak: „tudod lelkiismereti konflik tusok esetén legegyszerűbb megoldás a puff” (és a halántékához emelte a kezét). Bassola Zoltánnak, fia nevelőjének: „Ha most egy szakasz katona a falhoz állítana, hogy kivégezzen, azzal a tudattal halnék meg: semmit sem ért az életem”. In: Bassola Zoltán : Ki vol tam... Önéletrajz. Bp. 2020. 323.; Miniszter a frontvonalban i. m. 36.
