Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Révész Tamás: Katonák, akiket nem akartak látni - Hazatérés. Fegyelem vagy felbomlás?
KATONÁK, AKIKET NEM AKARTAK LÁTNI 157 Sok szempontból ennek lett az áldozata a szlovák többségű eperjesi 67. gyalogezred is. Az egységet november elején Tirolból, fegyverei többségének hátrahagyásával szállították Salzburgon és Sankt Pöltenen át Bécsbe. Az út első felében több támadás érte a szerelvényüket, amelyeket azonban a tisztek saját kézifegyvereik segítségével el tudtak hárítani. Amikor azonban az ezred megérkeztek a bécsi Ostbahnhofra, a helyzet hirtelen sokkal súlyosabbra fordult. Erről így számolt be a Hadügyminisztériumnak november közepén beküldött jelentés: „Amidőn vonatunk, amelyet a sötétség teljes beálltáig nyílt pályán tartottak, berobogott az állomásra, azt minden oldalról fényszórókkal világították meg, és nagyobb számú fegyveres csapat közelítette meg. A katonák piros-fehér-piros karszalagjain »Landschütz, Stadtwehr, Volkswehr« felírások voltak. Minden felszólítás nélkül, a legkihívóbb magatartással, szitkokkal, mint »kutya magyar, disznó gazemberek, egész háború alatt éheztettek bennünket, most majd megfizetünk nektek.« rohanták meg a kocsikat, fegyvertelen katonáinkat kilökték és rabolni kezdtek. Az első zászlóalj tisztikara ezt látva erélyesen tiltakozott a rablás ellen, és távozásra szólította fel a fosztogatókat. A szóváltás alatt legénységünk egy része odacsoportosult, mire ezek megijedtek és elfutottak. Kiáltásaikra, a vonat másik oldaláról pár fegyverlövés dördült el. E jelre néhány pillanat múlva jobbról-balról és hátulról a leghevesebb gépfegyver és gyalogsági tűz alá vették négy fényszóróval megvilágított vonatunkat. A vagonokból rögtön a sebesültek jajkiáltása hallatszott ki és embereink ijedten ugráltak ki a kocsikból. A menekülő emberek az ellenkező irányból, az arzenál tetején elhelyezett gépfegyverek tüze alá kerültek, s egész menekülésük alatt tűz alatt voltak. Közben a tisztek egy része a Bahnkommandora ment felvilágosításért, ahol azt felelték, hogy az osztrák nemzeti tanács határozata folytán történik a vonat átvizsgálása, hogy a még meglévő fegyvereket a katonáktól elszedjék, erről azonban az egyes zászlóaljakat egyáltalán nem értesítették. Állítólag a szállítmány parancsnokánál – aki egy idegen nemzetiségű kapitány volt – jelentkeztek volna, de erről a tisztikar semmiféle értesítést nem kapott. Az állomásparancsnokságnál megjelent tiszteket a tömeg körülvette, inzultálta és lefegyverezte. A tűz beszüntetése után a felfegyverzett katonák, matrózok, vasutasok és polgárok megrohanták a vonatot[,] a tiszteket és a legénységet erőszakkal terelték az állomás egy részébe, sorakoztatták őket és szuronyos őrökkel vették körül. Így teljesen tehetetlenné téve bennünket, megkezdték a vonat teljes kirablását. Mindennemű dolgot a kocsikról szemünk láttára a legvadabb szitkok kíséretében szállították el és azt egymás között felosztották, mely-
