Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Révész Tamás: Katonák, akiket nem akartak látni - A központi hatalmak helyzete 1918-ban
KATONÁK, AKIKET NEM AKARTAK LÁTNI 151 felelő téli ruházatból és csizmából egyaránt.12 A hadseregből való dezertálás nemcsak azért jelentett komoly problémát, mert a katonát eltűntek a frontvonalról, hanem azért is, mert a távozók jelentősen hozzájárultak a hátországban az erőszakos cselekmények elterjedéséhez. Már 1917 végétől kezdve a birodalom egyes részein, különösen Szlavóniában és Dalmáciában a katonák bandákba verődve egész térségeket tartottak az ellenőrzésük alatt.13 A helyzet rendezése érdekében a Habsburg katonai vezetésnek igen hamar lépnie kellett. 1918 áprilisában összesen hét hadosztályt vezényeltek vissza a frontokról, és közülük öt egészen a háború végéig a hátországban is maradt. Ezeket az alakulatokat a bandákba verődő úgynevezett zöld káderek ellen vetették be, illetve az élelmiszerek begyűjtésének felügyeletére használták.14 A katonák hazavezénylése azonban sok tekintetben visszafelé sült el; számos helyen maguk a visszatérő egységek lettek a felbomlás forrásai. 1918. május 20-án például az újvidéki 6. gyalogezred szerb nemzetiségű katonái részben az elégtelen ellátás, részben a frontra vezénylés ellen tiltakozva szabályosan megostromolták és elfoglalták a pécsi laktanyákat, és maguk mellé állították az ott szolgáló legénységet. Az időközben 1000– 1500 főre duzzadó csoport még a város vasútállomása felett is átvette a hatalmat. Másnap a katonai vezetés jelentős erőket vont össze a térségben, és megkezdte a város visszafoglalását. A lázadók utolsó egységei a temetőben sáncolták el magukat, és csak egy 23 fő életét követelő szabályos ostrom után tudták onnan kiverni őket.15 Az egyre sűrűbbé váló lázadások és a piavei offenzíva kudarca után a Monarchia haderejére a végső csapást a szeptember 15-én a balkáni fronton meginduló támadás mérte. A Kövessházi Kövess Hermann által vezetett csapatok gyors visszavonulásba kezdtek az őket üldöző francia és szerb egységek elől. Hat héttel később a délnyugati fronton állomásozó olasz haderő is általános offenzívát indított. Habár számos osztrák–ma-12 Mark Cornwall: The Undermining of Austria-Hungary: The Battle for Hearts and Minds. New York 2000, 406–407., 409–411. 13 Jakub S. Beneš: The Green Cadres and the Collapse of Austria-Hungary in 1918. Past & Present 236. (2017) 1. sz. 207–41. 14 Rudolf Jerabek: Militärisches Potential und Kriegsverlauf 1914–1918. In: Die Habsburgermonarchie und Der Erste Weltkrieg: Der Kampf Um Die Neuordnung Mitteleuropas. Hrsg. Helmut Rumpler. Wien 2016. 270.; Beneš, J. S.: The Green Cadres and the Collapse i. m. 217. 15 Richard Georg Plaschka – Horst Haselsteiner – Arnold Suppan: Innere Front: Militärassistenz, Widerstand und Umsturz in der Donaumonarchie 1918. Bd. 1–2. Wien 1974. 2. 97.
