Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Debreczeni-Droppán Béla: Teleki László gróf utolsó párbaja – önmagával. Öngyilkosság és a gyilkosságteóriák - A lesújtó halálhír
DEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA 112 ezt a mystériumot a vidéken.”13 Egy másik országgyűlési képviselő, Tóth Vilmos (1832–1898) pedig így írt erről Batthyány Ferdinánd grófnak szóló levelében: „A nép ellenben annál izgatottabb. Nem akarja hinni, hogy öngyilkosság történt. A Teleki-ház előtt óriási tömeg csődült össze. [...] A munkásnép abbahagyta a munkát és város-szerte csoportosul. Pompéry, a Magyarország szerkesztője, nagy hibát követett el. Mielőtt még a dolgok állásáról kétségtelen bizonyságot szerzett volna, a lap külön kiadásképen kinyomtatta a boldogult nekrologját, s ennek végén azt irja, hogy Teleki halála misztérium. Mikor kérdőre vonták, azt felelte, hogy nagy izgatott ságában szerencsétlenül stilizált, mert voltakép[p] azt akarta írni, hogy az öngyilkosságnak az oka misztérium. A hiba persze, csak későn és nehezen javítható, mert az esti lapot ezer meg ezer példányban mihamarabb szétkapkodták, s jóformán mindenki olvasta.”14 (Tóth Vilmos is attól félt, ami től Thaisz Elek.) Nem tudjuk pontosan, hogy Pompéryt mikor vonták kérdőre, csak egy biztos, hogy másnap a Magyarország május 9-i számának címlapján változatlan megfogalmazással – tehát nyitva hagyva a gyilkosság-öngyilkosság kérdését – jelent meg az említett nekrológ.15 Az első na pokban más sajtóorgánumokban sem fogalmaztak egyértelműen, a folyó vizsgálatokra hivatkoztak ugyan, de próbáltak semlegesen fogalmazva egyszerűen Teleki haláláról írni, például „Teleki László halva fekszik.” vagy máshol: „átlőve”, illetve „mellén átlőve találták”16 – ilyen és ehhez hasonló általános megfogalmazásban adtak hírt a tragédiáról. Ugyanakkor volt olyan lap is, például a Szegedi Hiradó, amely a halál másnapján a gyászhírt többek közt azzal a megállapítással közölte, hogy „az öngyilkos-13 Hunfalvy Pál napló jegyzetei az 1861-ki országgyűlésről. Kiad. Rombauer Emil. In: Új Szemle. új. f. 1. (1902) 155–156. – A vidéki „hüvelyezés” kapcsán példaként a győrit említjük, ahol május 9-én a Győri Közlöny ben a halálhírt az előző nap délelőttjén jövő távirat alapján a következőképpen hozták a címlapon: „Gróf Teleky László ma éjjel agyonlövetett. Öngyilkosság, vagy erőszak által, bizonytalan.” Győri Közlöny 5. (1861) május 9. 37. sz. 145. 14 Lőrinczy György: Teleki László gróf halála. Tóth Vilmos kiadatlan emlékiratai és levelei alapján. In: Magyar Figyelő 3. (1913) 4. sz. 296. 15 Magyarország 1. (1861) május 9. 110. sz. 1. – Pompéry többek közt így fogalmazott: „Az ország tőlünk azt várja, hogy Teleki halálának indokát adjuk elő. [...] Mi annyit mondhatunk, hogy Teleki halálának indoka mysterium. Egy nemzet sir koporsójánál.” Néhány nappal később a Teleki emléke előtt tisztelgő budai közgyűlésen Kammermayer Károly főjegyző is hasonlóan fogalmazott (igaz, a végén azért jelezve, hogy az életét áldozta hazájáért): „Teleky végzetteljes kimultának indokát egy nem sejthető titok sűrű leple födi el ellőttünk, melyet a jövő fog felderíteni...” – Pesti Napló 12. (1861) május 17. 3379. (3.) 16 Pesti Napló 12. (1861) május 9. 3373. sz. 1.; Családi Kör, 1861. május 12. 299.; Hölgyfutár, 1861. május 9. 56. sz. 444.
