Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Veszprémy László: A pozsonyi csata – az elhallgatott diadal? - Mit írnak a vesztesek?
VESZPRÉMY LÁSZLÓ 10 a magyarokkal, a nagy mészárlás közben maradtak alul, a csatában maga Liutpold herceg is meghalt”. 4 Ennek azért is van súlya, mert a magyar krónikások már a 12. századtól ismerték Regino és folytatójának művét, kijegyzetelték, és éppen a kalandozásokra nézve maximálisan felhasználták. Ezt a krónikát forgatta Anonymus is, s nyilván innen vette át a 907. évet, amely olvasható művében, igaz, a csata említése nélkül. Talán tudatosan kapcsolta ehhez az évhez Árpád halálát.5 Megjegyezzük, Regino foly tatójának sorait érthetetlen okból kihagyták a magyar történeti szöveggyűjtemények, Györffy György és Kristó Gyula egyaránt.6 Ezt a neves bajor humanista historikus, Aventinus (azaz Johann Turmair, 1477–1534) is kevesellhette, aki egyébként a vereség ellenére is a későbbi sikeres bajor történelem kezdőpontját látta az ütközetben, s például az augsburgi győzelemnél (955) sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított neki.7 Latin és német nyelvű művében hosszas, többoldalas leírást szentel a csatának. Mindmáig bizonytalan, hogy mennyiben egykorú, de mára elveszett forrásra, s mennyiben saját, egyébként kiváló történetírói vénájára támaszkodott. Furcsa módon szövegeinek magyar fordítása 2008-ig nem készült el, bizonyára azért, mert a magyar értelmiség a 20. század közepéig nem volt fordításra szorulva.8 Másrészt persze azért is, mert később már nem volt rá igény. 1900 körül a modern módszerek és elvek, a forráskritika megjelenésével az európai és magyar történetírásban megingott a nem egykorú, s különösen a humanisták által írott szövegekbe vetett feltétlen bizalom, ami mindmáig érződik. Mi az, amit az egyéb egykorú források megőriztek a csatáról? Bizony, sokkolóan kevés. Négy-öt szóból álló tudósítások arról, hogy a bajorok katasztrofális vereséget szenvedtek a magyaroktól, s a bajor őrgróf is életét vesztette.9 Az egyházi halottaskönyvek jól értesülten még a salzburgi ér sek és két püspök elestéről tudósítanak, megadva elhalálozásuk napját, július 6-át, illetve az akörüli napokat. A csata páratlan jelentőségére és 4 Egy elfeledett diadal. A 907. évi pozsonyi csata. Szerk. Torma Béla Gyula – Veszprémy László. (Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára.) Bp. 2008. 218. 5 Anonymus: Magyarok cselekedetei. Kézai Simon: Magyarok cselekedetei. Ford. Veszprémy László. Bp. 1999. 45 (52. fejezet). 6 A honfoglalás korának írott forrásai i. m. 267–276.; A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk. Györffy György. Bp. 1975. 262–272. (bőv. kiad. Osiris, 2002). 7 Gerald Strauss: Historian in an Age of Crisis. The Life and Work of Johannes Aventinus, 1477–1534. Cambridge/Mass. 1963.; Veszprémy László: Aventinus híradása a magyarok 907. évi győzelméről (Csata Pozsonynál). Történelmi Szemle 49. (2007) 1–17. 8 Egy elfeledett diadal i. m. 213–216. 9 Uo. 211–219.; Bácsatyai D.: A kalandozó hadjáratok i. m. 39–102., a csata napjára 226.
