C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.3. Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert uralkodása idején
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 190 Zsigmond uralma alatt a negyedik, egyben az utolsó helyettesítésre 1430 augusztusa és 1434 szeptembere között került sor.185 A király elutazásának célja ezúttal egyrészt római királyi és császári koronázásának lebonyolítása,186 másrészt a bázeli zsinaton való megjelenése, valamint ezzel összefüggésben a huszita kérdés rendezése volt.187 Jóllehet a király nem tervezte az országtól való távollétét olyan hosszú időre, mint az történt, mégis már az elindulásakor több vikáriust nevezett ki. Ennek egyik legfőbb eltérése az előző időszaktól az volt, hogy egyszerre legalább hatan viselték a vikáriusi tisztséget. Zsigmond valószínűleg azért így állította össze a „tanácsot”, mert számolt azzal, hogy közülük egyesek időközben csatlakoznak hozzá, illetve gondolt arra az eshetőségre is, hogy bizonyos tagok életkoruk miatt esetleg időközben elhaláloznak (amint az egyébként Garai nádor és Berzevici tárnokmester esetében be is következett). Az uralkodó tehát külföldre távozása előtt ismét helyetteseket, illetve helynököket (vicarios generales per nos in pretacto regno nostro Hungarie consti tutos)188 nevezett ki, 189 mégpedig Pálóci György esztergomi érseket, Roz gonyi Péter egri püspököt, Garai Miklós nádort, Pálóci Mátyus országbírót, Rozgonyi János főkincstartót és Berzevici Péter tárnokmestert.190 A névsor az évek alatt a fenti okok miatt többször is változott, így 1433-185 Itineraria 1382–1438. 125–129. – A pontos időpontok megállapítása még várat magára, az első adatot királyi oklevélből arra, hogy Zsigmond helyetteseket nevezett ki, éppen egy évvel későbbről, 1431. aug. 25-ről ismerem: „temporibus proxime preteritis in persona eorundem conquerentium prelatis et baronibus regni nostri, vicariis scilicet nostris generalibus in presenti absentia nostra constitutis et deputatis” (DL 100485., parancslevél a vasvári káptalannak). 186 Erre lásd E. Kovács P.: Császárkoronázás. 187 Az okokra lásd Tóth-Szabó P.: Husziták 102–104. 188 Vö. Eperjes 227. sz. 189 Engel P.: Szent István birodalma 183. – Más-más listát állított össze Szilágyi L.: Unió 177. (Garai Miklós nádor, Pálóci Mátyus országbíró, Berzevici Péter tárnokmester, Rozgonyi János főkincstartó, Pálóci György esztergomi érsek, Molnári Kelemen győri és Rozgonyi Péter egri püspök), Gábor Gy.: A kormányzói méltóság 34–35. (nádor, esztergomi érsek, Rozgonyi Péter győri[!] püspök, Pálóci Mátyus országbíró, Rozgonyi János kincstartó, illetve Borbála királyné) és Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 143. (ugyanazok mint Szilágyinál). – Az oklevelet említi Engel Pál Özdögei Besenyő Pál tisztségviselési adatainál (Archontológia 1301–1457. II. 35.). – Mindazonáltal Borbála királyné szerepét érdemesnek látszik tisztázni, mivel tevékeny részt vállalt a husziták elleni védelem megszervezésében (Tóth-Szabó P.: Husziták 108., 113., vö. Dvořáková, D.: The Economic Background 122–123.). 190 Ugyanezt a névsort találjuk Zsigmond király 1433. nov. 24-i (Bártfa 260. sz.) és dec. 8-i (Eperjes 227. sz.), Bázelben kelt parancsleveleiben.
