C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.3. A nádorváltások Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 75 évtől hivatalban lévő kincstartót.434 A főpapok közül Benzi de Gualdo András spalatói érsek jelenlétére van adatunk.435 Természetesen nem hiány zott Perényi Péter, ekkori macsói bán sem.436 Április végén érkezhetett meg Erdélyből Stibor vajda.437 Jelen voltak a Szécsényi testvérek is, Frank volt erdélyi vajda, leendő országbíró, illetve Simon volt országbíró, leendő erdélyi vajda.438 Ugyancsak a király mellett tartózkodott Kanizsai Miklós tárnokmester is, aki azután követte Zsigmondot Északnyugat-Magyarországra is.439 Június hónap elejéről, immáron Esztergomból van adatunk Perényi Imre pohárnokmesterre és Rozgonyi Simonra; az utóbbi pár hónap múlva (augusztus 13-tól) sárosi ispán lett.440 Nem esett szó még három tisztségviselőről. Kezdjük az egyszerűbb kérdéssel. Garai Miklós szla vón és dalmát-horvát bán hiányzása valószínűleg csak látszólagos. Ugyanis ő már múlt év őszétől a királlyal volt és Dalmáciába való megérkezésük után sem vált szét az útjuk, mivel forrásokkal is ki tudjuk mutatni, hogy Kanizsáig biztosan együtt utazott Zsigmonddal.441 Ezután viszont adatok hiányában két lehetőség közül választhatunk: vagy továbbment Budára, vagy visszatért bánságaiba. Ez utóbbi mellett szólna, hogy ekkor nyerte el a szlavón báni címet,442 és így éppenséggel lett volna rá oka, hogy újonnan kapott tartományában maradjon. Ugyanakkor a neve alatt 1397. május 8-án és 18-án Zágráb városában kelt oklevél pecsételési záradéka szerint azt Bakó mester pecsétjével erősítették meg, mivel a báni pecsét nem volt ott.443 Ebből viszont inkább azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem volt jelen az oklevél kiadásánál. Ebbéli feltételezésünket erősítheti a király augusztus 3-án, Nagyszombatban kelt oklevele, amelynek relátora Garai Miklós volt.444 434 14-én: ZsO I. 4707. sz., reláció (vö. Archontológia 1301–1457. II. 57.). 435 18-án: ZsO I. 4719. sz. (vö. Archontológia 1301–1457. I. 84.). 436 27-én és 28-án: ZsO I. 4729. sz., reláció; ZsO I. 4730. sz. 437 2-án, 3-án, 8-án és 9-én: C. Tóth N.: Tisztségviselői itin. 468., továbbá DF 260901., Lelesz I. 227. sz., ZsO I. 4760. sz. – Alvajdája már ápr. 13-án Szentimrén adott ki oklevelet (DL 97794.). 438 8-án: ZsO I. 4756. sz. (vö. Archontológia 1301–1457. I. 9. és 13.). 439 30-án: C. Tóth N.: Tisztségviselői itin. 477.; jún. 21.: Borostyán, 23.: Pozsony, júl. 23–25.: Nagyszombat (uo.). 440 3-án: ZsO I. 4807. sz., reláció (vö. Archontológia 1301–1457. I. 9. és 172.). 441 Dec. 21.: Raguza (Mályusz E.: Zsigmond uralma 37.), febr. 3.: Knin (ZsO I. 4626. sz.), febr. 25.: ZsO I. 4647. sz., reláció; márc. 4.: Kanizsa (ZsO I. 4656. sz., vö. 4655. sz.). 442 Vö. Archontológia 1301–1457. I. 19. 443 Tkalčić I. 392.; DF 279522. 444 ZsO I. 4914. sz.
