C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.2. A nádorváltások Nagy (I.) Lajos uralkodása idején
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 70 felmutatni: (1) ebben az időpontban mindhárom ellentétes frakció képviselői és kíséretük Budán tartózkodott, illetve (2) ekkora mértékű tisztségviselő-cserére a „nyilvánosság bevonásával” (azaz a három „párt” képviselőinek jelenlétében) más módon nehéz lett volna sort keríteni. Szécsi Miklós alig egy évig viselte a nádorságot. A királynő, királyné és kíséretük egy részének (Garai János, Treutel János volt tárnokmester, Alsáni Pál ajtónállómester és fiai, Kanizsai István, Kórógyi István volt macsói bán) foglyul ejtése, másik részüknek pedig (köztük Garai Miklós volt nádornak) 1386. július 25-én Diakóvár mezővárosnál bekövetkezett lemészárlása ugyanis új helyzetet teremtett az országban.391 A sajnálatos események híre minden bizonnyal igen hamar Budára érhetett, amire az ott tartózkodó országnagyok Szécsi Miklós nádor – elméleti és Lackfi István lovászmester gyakorlati – vezetésével augusztus 27-re országgyűlést hirdettek Székesfehérvárra.392 A békéltető393 országgyűlésen adataink alapján Zsigmond brandenburgi őrgróf is részt vett (augusztus 22-én Budán ő nevezte ki Losonci Istvánt és Lászlót Temes és Csanád megyék élére,394 míg szeptember 6-án Székesfehérváron adományozott birtokot Sárói Lászlónak).395 A tanácskozásokon megjelent országnagyok kompromiszszumos javaslatot tettek a helyzet rendezése érdekében, de békejobbjuk nem érte el a várt eredményt, ezért az események meggyorsítása érdekében újabb országgyűlést hívtak össze, ezúttal ősz közepére. Rugonfalvi Kiss István annak idején még azt írta, hogy az országgyűlésre nincsen „semmi közvetlen adatunk; de teljes joggal feltételezhetjük abból, hogy az év őszén új nádor, Simontornyai [helyesen: Csáktornyai] Laczfi István lé pett az öreg, tehetetlen Széchy Miklós helyébe. Bármit gondolkozunk a nádori szék betöltéséről, nem tehetjük fel, hogy ezen alkalommal nem országgyűlés választotta a nádort.”396 Rugonfalvi Kiss feltételezését ma már egy oklevéllel is alátámaszthatjuk. Zsigmond őrgróf meglepő módon 1386. október 27-én ismét Székesfehérváron tartózkodott, és Sárói László relá-391 Süttő Sz.: Anjou I. 141–142. 392 R. Kiss I.: 1386. évi ogy. 725.; Mályusz E.: Zsigmond uralma 19. – Az országgyűlés határozatainak kiadása: DRH 1301–1457. 149–153. 393 Süttő: Anjou I. 144. 394 Mályusz E.: Zsigmond uralma 20. 395 Süttő Sz.: Anjou II. 415. 396 R. Kiss I.: 1386. évi ogy. 732. – Süttő Szilárd véleménye szerint a váltás Szécsi Miklós visszavonulása miatt következett be, s Lackfi 1386/1387 fordulóján foglalta el székét. (Süttő Sz.: Anjou I. 145., a vonatkozó, 821. jegyzetben pedig így írt: „Rugonfalvi Kiss István feltételezése, hogy Lackfi István nádori kinevezésére külön országgyűlést hívtak volna össze, nélkülözi mind a bizonyítékot, mind a valószínűséget.”)
