C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.4. Részösszegzés
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 332 A 9. paragrafus – csak a nádor ítélkezik birtokjogi ügyekben – megjelenése a nádori cikkelyek között viszont a Nádasdi Tamás nádor és Oláh Miklós esztergomi érsek között zajló hatalmi harc egyik írásban is rögzült vitás pontja lehet. A nádor e cikkely segítségével (is) igyekezett (volna) a prímás-főkancellárt az ítélkezésből (is) kizárni, hiszen a mindenkori királyi főkancellárok emberei voltak az 1464-ben egyesített és új nevén a királyi személyes jelenlét bíróságának vezetői, a személynökök.414 Az már egy következő kérdés, hogy mit szólt volna ehhez a hivatalban lévő országbíró: a cikkely életbe lépésével ugyanis nagymértékben lecsökkent volna bírói jogköre. (Erre sem az 1526 előtti, sem az azután, a 16. század közepére lejátszódott folyamat nem szolgálhat magyarázatul. Az ország több részre bomlásának eredményeképpen a Magyar Királyság területét gyakorlatilag kettéosztották bíráskodási hatókör szemponjából: „nyugaton” a nádor, vagy az ő hiányában a királyi helytartó és a személynök, „keleten” pedig az országbíró és a személynök ítélkezett.)415 Egyrészt, újabb forrással gyarapodunk a Mohács utáni évtizedek politikai harcaira és nem mellesleg alkotmányjogi viszonyrendszerére nézve. Másrészt – habár ezután a cikkelyeket nem kapcsolhatjuk össze I. Mátyás uralkodásának utolsó éveivel és a trónutódlás kérdésével –, a Mátyás- és Jagelló-kor kormányzati rendszerének, jelen esetben elsősorban a nádori intézmény eddig részben ellentmondásosnak tűnő részletei is sokkal világosabban állnak előttünk. Végezetül egyvalami mindezeken túl is kijelenthetőnek látszik a „nádori cikkelyek” esetében: bármikor, bármilyen oknál fogva foglalták írásba, illetve gyűjtötték egybe, egy kérdéskört nem szabályoztak benne. Ez nem más, mint annak a mikéntje, hogyan kell új nádort állítani. Mind a bevezetés, mind a fentebb részletesen elemzett cikkelyek szövege gondosan kerüli ennek akár csak az említését is! A nádor országgyűlésen történő választását, majd kinevezését tehát teljesen magától értetődőnek vették a cikkelyek készítői. Forrásunk hallgatása ezúttal valóban bizonyító erejű: a cikkelyekben nem azt kívánták szabályozni, hogyan, mi módon kell a nádorválasztást megejteni, hanem azt, hogy a már megválasztott és a király által kinevezett nádornak milyen hatásköre van (azaz inkább: legyen). A nádori jogkör öszszefoglalása – eltekintve most azoktól a cikkelyektől, amelyek a fantázia világában mozognak – akár a középkor folyamán is keletkezhetett volna, ám a benne foglalt kérdéskörök, noha sokszor aktuálisak voltak, így együtt csak egy időszakára voltak jellemzőek a magyar történelemnek: I. Ferdinánd király, illetve az új dinasztia berendezkedésének első évtizedeire. 414 Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 245. 415 Pálffy G.: Magyar Királyság 311.
