C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.1. Historiográfiai bevezetés - 1.1.1. Egy kis módszertan
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 31 országgyűléseket.65 Rögtön az elsőt a király koronázásakor! Az okleveles és elbeszélő adatok egybehangzó tanúsága szerint ugyanis Lajos koronázása „a főemberek, előkelők, bárók, lovagok és Magyarország nemesei közössége egységes akaratából”,66 illetve „a bárók, főpapok és az ország ne mesei egyhangú óhajából”67 ment végbe. Ugyanezt hangsúlyozza Lajos király Telegdi Csanád esztergomi érsek számára 1343. április 27-én kiállított adománylevele is: e szerint az érsek érdemei elismerése fejében, amelyeket többek között „Lajos Csanád általi, a főpapok, bárók, előkelők és az országlakosok jóváhagyásával és akaratából történő megkoronázásában és trónra emelésében teljesített”68 kapta az adománylevélben leírt bir tokot. Nem tagadható – még ha forrásaink némi költői túlzással írják is le az eseményt –, hogy mindegyik tartalmazza azt a kifejezést (communitas nobilium regni, nobiles regni , regnicolae), amely alapján – noha szokás a források sztereotip fordulatának tekinteni69 – nem lehetnek kétségeink afelől, hogy Lajos koronázásakor – amúgy az elvárható és megszokott módon – országgyűlést tartottak. Ezen összejövetelnek egyetlen, a forrásokban is említett „napirendi” pontja Lajos trónra emelése lehetett.70 (A má sik, amelyet csak közvetetten tudunk igazolni, a hivatalban lévő méltóság- 65 Az eddigi adatok alapján 1351-ben és 1352-ben biztosan, 1347-ben pedig valószínűsíthetően tartottak országgyűlést. 66 Lajos király krónikája 11. – „magnatum, procerum, baronum, militum ac communitatis nobilium regni Hungarie voluntate unanimi” (Chronica Hungarorum 161., 14–15. sor). 67 „...de prelatorum, baronum et nobilium regni unanimi et concordi voto” (az adatokat lásd Piti F.: Új elemek 130–131.). – A koronázás jogosságára vonatkozó formula egyébként érdemes lenne legalább két szempontból további vizsgálatokra: (1) a király milyen okból hangoztatja ilyen nyomatékosan trónjogosultságát; (2) miért csak – néhány királyi oklevéltől eltekintve – az országbíró okleveleiben tűnik fel a formula rendszeresen. 68 Anjou oklt. XXVII. 210. sz. – „in solemnitate coronationis et intronizationis nostrae per ipsum de beneplacito, concordi et unanimi voluntate omnium praelatorum, baronum, procerum et quorumlibet regnicolarum nostrorum laudabiliter factae exhibitas et impensa” (Telegdiek pere 121.). 69 Lajos 1342. júl. 21-i székesfehérvári koronázásán részt vevőkre az általános utalásokon (lásd az idézett adatokat) túl egyetlen személyről, az országbíróról mutatható ki, hogy azokban a napokban Fehérváron volt (Anjou oklt. XXVI. 391. sz.). 70 Vö. Mátyás és II. Ulászló királyok esetével (Neumann T.: II. Ulászló koronázása 334– 335.).
