C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata) - 3.3.4. A negyedik cikkely
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 314 Fentebbiek alapján kimondható, hogy a középkori Magyar Királyságban a nádorok tisztségüknél fogva sohasem gyakorolták az országos főkapitányi jogkört, hanem, amennyiben ők viselték, minden esetben kinevezés útján nyerték el azt. Ugyancsak nem találunk utalást a főkapitányi címre a helytartói kinevezésekben sem, így nem szerepel Bátori István 1522.294 és 1528. évi, 295 illetve Thurzó Elek 1532. évi296 kinevezőlevelében sem. (Nádasdi Tamás 1554. évi kinevezőlevele viszont tartalmazta, más kérdés, hogy mennyire tudta tartalommal kitölteni.297 ) Mindezektől függetlenül a nádorok 1526 után igényelték az országos hadak feletti főkapitányi címet.298 A rendek másik, állandó vitatémája a király által az országba vezényelt katonaság feletti irányítási jogkör volt.299 Ferdinánd magyar királyként ugyanis tar tósan – mondhatni két rövid időszakot leszámítva mindig –, az országon kívül tartózkodott, így távolléte idejére helytartót nevezett ki, ám egyúttal az országban tartott csapatai élére a rendek szempontjából idegen személyt állított. Ferdinánd király és tanácsosai számára Bátori István nádor második (1528–1530) és Thurzó Elek országbíró helytartósága (1532– 1542)300 e kérdésben óvatosságra intettek. A király ezért még Nádasdi kinevezése előtt megpróbálta csökkenteni a nádor hadügyi jogkörét, vele szemben viszont a rendek növelni szerették volna azt. Mindkét fél sikertelenül próbálkozott. A felek kezében az egyik fő érvet éppenséggel a nádori cikkelyek jelentették.301 Visszatérve tehát e cikkely 4. pontjára, az 1540-es évek történései fényében az e paragrafusban szereplő generalis et sup remus capitaneus címet nem feltétlenül kell szinonimaként értelmeznünk. Ha ugyanis arra gondolunk, hogy a rendek követelése éppen az volt, hogy mindkét, tehát az idegen és az országos katonaság felett is ellenőrzést gyakoroljanak, akkor a nádornak vagy a helytartónak olyan, hivatalából eredő tisztséget kellett teremteni, ami lehetővé teszi ezt. A rendeknek végül 1554 áprilisában sikerült elérniük Ferdinánd királynál, hogy nádort választhassanak. A három jelölt, Battyányi Ferenc, 294 Helytartói oklt. 26., 29. 295 R. Kiss I.: Helytartótanács 337. 296 Uo. 344. 297 Vö. uo. LXXXI–LXXXII.; Bessenyei J.: Nádasdy Tamás 22. 298 Pálffy G.: Magyar Királyság 280. 299 Vö. Pálffy G.: Magyar Királyság 144–149., 280.; Dominkovits P.–Pálffy G.: Küzdelem a hatalomért 775. 300 Erdélyi G.: Vita a helytartóságról 342., 350. 301 Pálffy G.: Magyar Királyság 280–281.
