C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata)
AZ ÚN. 1486. ÉVI NÁDORI CIKKELYEK 297 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata) Mint láthattuk, a cikkelyeket korábban elemzők szerint a legfőbb kérdés az, hogy tekinthetjük-e azokat törvénynek, és ezáltal a nádori és helytartói tisztségről szóló törvényi szabályozás első írásos emlékének. A pro és cont ra zajló érvelés legfőbb hibája, hogy a későbbi joggyakorlatból próbálták meg levezetni a két intézmény működését, ezért akár Gábor Gyula, akár korábbi munkájában Szabó Dezső is,182 különféle magyarázatok gyártásá ra kényszerült a Jagelló-kori helytartói kinevezések vizsgálatakor. Témánk szempontjából azonban nem az a kérdés, hogy törvénynek183 tekintjük-e a szóban forgó cikkelyeket, hiszen nyilvánvalóan nem azok. Véleményem szerint sokkal fontosabb annak megválaszolása, hogy szövegük mikor keletkezett. Jóllehet erre egyfajta választ ad a cikkelyek bevezetése: „amikor Szapolyai Imrét nádorrá választották” (Emericus de Zapolya ... fuit electus in palatinum)184 – de ebből korántsem következik, hogy valóban akkor történt az írásba foglalása. Szükség volt-e a nádori cikkelyekben szereplő ügyek szabályozására Mátyás uralkodása idején? Ha igen, akkor fontosabb pontjaira miért nem történt utalás az ugyanekkor kibocsátott, örök érvényűnek szánt törvénykönyvben (Decretum maius)? Hogy a kérdés nem történelmietlen, arra csak egyetlen példa: Zsigmond király 1397. augusztus 3-i, Nagyszombatban kelt jobbágyrendeletének185 lényege bekerült az az évi, temesvári országgyűlés (68. tc.) és az 1435-ös, szintén örök érvényűnek szánt Nagy Törvénykönyv (7. tc.) végzeményei közé.186 A nádori cikkelyek 10. pontja is olyan problémát feszeget, ami nem annyira Mátyás uralkodása idején volt megoldandó feladat, ugyanakkor minden, amit a király habitusáról tudunk,187 illetve a fentebb idézett ok levelekkel is összhangban áll, kizárja azt, hogy az uralkodó akár rövid időre is ilyen típusú felhatalmazást adott volna bármelyik alattvalójának. Ellenben mindez nagyon is jellemző helyzet volt Ferdinánd uralkodására, 182 Szabó D.: II. Lajos-kori ogy. 53–54. – Lásd még R. Kiss I.: Helytartótanács XIII., avagy a már többször idézett Gábor Gyula könyvének (Gábor Gy.: Kormányzói méltóság) 97. és 99. oldalait. 183 Itt persze kitérhetnénk a törvény („decretum”) fogalmára, mit tekintünk annak és mit nem (vö. Teke Zs.: Dekrétum fogalma), de mint az látható, ez esetben nincsen jelentősége. 184 DRH 1458–1490. 314. 185 DRH 1301–1457. 154–156. 186 DRH 1301–1457. 173., 265. 187 Kubinyi A.: Hunyadi Mátyás 98–99.
