C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.2. A forrás - 3.2.1. A nádori cikkelyek ismert változatainak szöveghagyománya
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 274 mutatható ki.87 Mindkét vízjel, illetve változataik rendkívül elterjedtek a magyar forrásanyagban. A kódexben a kétféle papírmalomból származó papírívek keverednek, a bemásolt törvények rendjében sem válnak el, jóllehet az utóbbiból több ívet használtak fel. A kódex kötése bőrből készült, az előlapon a „Decreta Reg | ni Vngarie | ANNO | 1544”, a hátlapon a „STHEPHANY | ILOSWAY | P M A”88 felirat szerepel. A kódex kötésén szereplő évszám ellentétben áll a benne szereplő utolsó forrás megszületési évével, mégpedig az 1567. évi pozsonyi országgyűlésen hozott határozatok szövegével. A papírívek, illetve a kötés alapján az teljesen egyértelmű, hogy a kódex tartalmát jelen állapotában 1544-ben nem köthették össze. Ezt amellett, hogy tartalmazza az 1567. évi országgyűlés határozatait, még egy dolog teszi kétségtelenné: a kötet „törzsanyaga” előtt – azaz a régi számozás szerinti 1a–342b fóliókon – álló, a kódexbe másolt összes törvényhez készült – az új számozás szerinti 1a–37b fóliókon lévő – tartalommutató. Mindezek alapján, amíg kódex kötésének szakértő vizsgálata meg nem történik, az látszik a legvalószínűbbnek, hogy az Ilosvay István által 1544-ben beköttetett kódexet később szétbontották, majd az 1567-ig terjedő törvények másolatait és a tartalommutatót hozzákötötték, de a borítót nem változtatták meg. Mint már volt róla szó, az „Ilosvay-kódex” korántsem egyedül Ilosvay munkája, rajta kívül még kilencen másoltak a kötetbe, akik közül ketten a kutatás szerint szignálták munkájukat. Az egyik nagy valószínűséggel Telegdi Miklós volt, aki az 1552. február 22-re összehívott pozsonyi országgyűlés határozatait másolta a kötetbe.89 A másik pedig az eddigi vélemények szerint Oláh Miklós zágrábi püspök lehetett, aki az 1548. október 13-án megnyitott országgyűlés törvénycikkeit írta a kötetbe.90 Kérdéses azonban, hogy Oláh Miklós neve valóban mint a törvény másolója szerepel-e, vagy más okból áll ott. Oláh neve ugyanis előfordulhat a törvényszöveg végén egész egyszerűen azért is, mert ő volt a törvényt szignáló alkancellár: az eredeti törvényszöveg végén is – minden bizonnyal jobbról91 – ott 87 Vö. www.piccard-online.de/struktur.php – Waage/Im Kreis/mit runder Waagschal; Nr. 116896. (a látogatás időpontja: 2017. szeptember 14.). 88 A PMA feloldása: prepositus maior Agriensis. 89 Fol. 294a (260a)–305a (271a), a szöveg végén „N T” monogram (vö. Ladányi E.: Ilosvay kódex 171.). 90 Fol. 282a (248a)–291b (257b), a szöveg végén: „Nicolaus Olahus E. Zagrabiensis” (vö. Ladányi E.: Ilosvay kódex 171.). 91 A kancellári aláírásokat ugyanis a kéziratos törvénygyűjtemények másolói nemegyszer feltüntették a másolatok végén, méghozzá az eredeti példányok formájával megegyezően