C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.1. Historiográfiai áttekintés
AZ ÚN. 1486. ÉVI NÁDORI CIKKELYEK 269 lott.”59 A Bátori István halála utáni időszakról szólva pedig így folytatta: „Ferdinánd Prágában nemcsak azt tudta, hogy nádorválasztás kiírását joggal várhatják el tőle a rendek, de azt is, hogy az ország első közjogi méltósága törvénybe fektetett [kiemelés: C. T. N.] széles – katonai, bírói és közigazgatási – hatáskörrel bír.”60 Legutóbb, 2010-ben Pálffy Géza érintette a cikkelyeket a Habsburg királyok és a magyar rendek között a nádori poszt betöltése körül folyó vita ismertetése során. I. Ferdinánd király Bátori István nádor, királyi helytartó 1530. május 8-i halálát követően egészen 1554-ig sikeresen akadályozta meg, hogy a nádori posztra valakit megválasszanak. Tette ezt elsődlegesen két ok miatt: (1) a nádort a rendek választották és (2) ő számított az ország főkapitányának. Ezzel, Ferdinánd véleménye szerint a Magyar Királyságban tulajdonképpen kettős hatalom alakulhatott volna ki, viszont, mivel a királyi helytartót mindig a királyok nevezték ki, ez a veszély nem fenyegetett.61 A nádorválasztás két évtizeden át, országgyűlésről országgyűlésre történő halasztgatásának azonban az udvar meglátása szerint is, egyszer törvényszerűen vége kellett szakadnia. A király és tanácsosai e helyzetre készülvén arra a következtetésre jutottak, mivel az új nádor megválasztása előbb vagy utóbb szükségszerűen bekövetkezik, ezért hivatali jogkörét kell szűkíteni. Mindezen szándékuk szerencsésen egybeesett a Quadripartitum 1548 óta folyó bizottsági munkálataival, amivel, ha nem is közvetlenül, de egy időben folyt annak ún. dinasztikus átdolgozása is. Pálffy Géza könyvének egy másik helyén a kettős királyválasztás kapcsán hasonlóképpen fogalmazott: „mind Szapolyai János erdélyi vajda, mind Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg legitim körülmények között lett a Magyar Királyság uralkodója. Ez még akkor is igaz, ha Szapolyai János ... királyválasztásán – az 1486 januárjára datált, úgynevezett nádori cikkelyek ugyan törvénynek nem tekinthető előírásaival ellentétben – az ország első világi méltósága..., Báthory István nádor ... elsőként nem adhatta le szavazatát, de a királyválasztó országgyűlést sem ő hirdette meg.”62 Végeredményben tehát azt mondhatjuk, hogy Pálffy Géza jobb híján elfogadta a cikkelyek létét. Felsorolásunk végére értünk. Ha újragondoljuk az egyes szerzők véleményét a nádori cikkelyekről, alapvetően három csoportot állíthatunk ösz -59 Erdélyi G.: Vita a helytartóságról 364. 60 Uo. 61 Pálffy G.: Magyar Királyság 280. 62 Uo. 53.
