C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.1. Historiográfiai áttekintés
AZ ÚN. 1486. ÉVI NÁDORI CIKKELYEK 267 növelte annak tekintélyét, de a rendek befolyását is. Hozzájárult ehhez, hogy a király ekkor már igyekezett szisztematikusan biztosítani törvénytelen fia örökösödését. Az 1486-os (és nem 1485-ös, mint korábban tartották) nádori cikkelyek ezért foglalkoznak olyan részletesen a nádor királyválasztási szerepével.” Persze nem a Tanár úr lett volna, ha ezt követően nem írta volna le: „Érdekes módon [ti. Szapolyai Imre halála után] új nádort immár nem választatott Mátyás... Így [Nagylucsei Orbán püspök] elnökölt az 1490. évi királyválasztó országgyűlésen.”53 Tringli István két évvel később, 2003-ban megjelent, Magyarország késő középkori történetével foglalkozó összefoglaló munkájában szintén kiemelte a nádori cikkelyeket Mátyás törvényhozási emlékei közül: „A nádori cikkelyek nem tartoztak az 1486-os dekrétumhoz, külön hozták meg őket. Összesen 12 pontban foglalták össze a nádor jogait.”54 Majd alább így folytatta: „A nádori cikkelyek egyszerre foglalták írásba a királyi udvar legrégibb méltóságával kapcsolatos, sokszor évszázados szokásjogot, és megmutatták, hogy Mátyás milyen szerepet szán a nádornak a királyi utódlás kérdésében. ... A nádor feladatainak felsorolásakor a cikkelyek túlhangsúlyozták az új király választása körüli feladatokat. Ezek azonban bizonytalanságot is teremtettek: a királyválasztás lehetőségét csak akkor ismerték el, ha a királyi család kihalt... Az azonban nem volt világos, hogy ezt a módszert kell-e alkalmazni akkor is, ha Mátyás törvényes gyermekek nélkül, csak törvénytelen gyermeke, Corvin János hátrahagyásával hal meg.”55 A sort immáron néhány, a Mohács utáni korszakot kutató szerzővel folytatjuk, akik vizsgálódási területükből adódóan a középkorból átnyúló és az újkorban tovább működő intézmények, hivatalok, tisztségek tekintetében, jelen esetben a nádorok, illetve a királyi helytartók kapcsán magától értetődően a korábbi korszakkal foglalkozók munkáira építve fejtették ki nézeteiket. Ennek megfelelően nagy meglepetés nem érhet minket. Iványi Emma, aki az újkor egyik legnagyobb formátumú nádorának, illetve politikusának, Esterházy Pálnak a hivatali pályáját elemezte, a helytartói és nádori adományozási jog révén került kapcsolatba a cikkelyek megfelelő (10.) pontjával, ezért több helyen is érintette a helytartói hivatal előzményeit. Monográfiájában természetesen a nádori cikkelyek középkori érvényességének az elfogadására építette A nádor, mint hely-53 Kubinyi A.: Mátyás király 100–101. 54 Tringli I.: Újkor hajnala 72. 55 Tringli I.: Újkor hajnala 73–74.
