C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.1. Historiográfiai áttekintés
AZ ÚN. 1486. ÉVI NÁDORI CIKKELYEK 259 vények természetét és jogerejét nélkülözik, tehát tévedésből kerültek az őket meg nem illető helyre.”23 Fraknói Vilmos a kérdéssel azonban korábban – mint arra éppen az utóbbi idézett hely jegyzetében maga is felhívta a figyelmet –, már többször foglalkozott, s ezen kijelentésével ellentétes véleményen volt. Így a nádori és országbírói hivatalról írt munkájának A nádorispán hivatal hatásköre 3. Az 1486-iki nádori törvénycikkelyektől napjainkig című fejezeté ben még így vélekedett: „Törvények által ezen hivatalnak hatásköre sem általán körülvonalozva, sem egyes részeiben határozottan megállapítva nem volt; szétszórt egyes törvénycikkelyek, melyek nem ritkán csakhamar elévültek, s inkább a törvény érvényével bíró szokás szolgált e tekintetben iránytadó vezérfonálul. Végre azonban átlátván, mind nagy királyunk Mátyás, mind az 1486-ban nádorválasztás végett összegyülekezett honatyák – a status et ordines – hogy ezen határozatlanság az országnak hasznára semmikép és csak kárára lehet, kitéve a nádort a királyok önkénye, és az országot a nádorok hatalmi túlterjeszkedésének: így keletkeztek a törvénykönyvünkben ‹Articuli pronunciati de officio Palatinatus› cím alatt álló törvénycikkelyek [kiemelés: C. T. N.]; szerkesztve akkor, midőn az említett évben Zápolya János [!] emeltetett ezen fényes tisztségre.”24 1896-ban a Magyar Nemzet Története című összefoglaló munkában a Hunyadiakról írt fejezetben Fraknói már közelített későbbi álláspontjához, amennyiben azt írta, hogy a cikkelyek célja „az elhunyt király nejét az ország kormányzásából teljesen kizárják; minden jogot és hatalmat a nádor kezeibe tesznek le,” de azt még „a nádor hatáskörét megállapító czikkelyek”-nek tartotta.25 Visszatérve még Fraknói Vilmosnak a nádori cikkelyekről írott 1899-es munkájára, jól látható, hogy az egyes cikkelyeket pontról pontra végigolvasva és elemezve, kísérletet tett azok források általi alátámasztására. Ám törekvését nem koronázta siker, mert mint azt végül maga is megállapította: „ezek után nem merülhet föl kétség az iránt, hogy az 1485-ik évi nádori czikkelyekben országgyűlési végzeményt, törvényt nem láthatunk.”26 Fraknói értekezése után nem sokkal, 1902-ben jelent meg Ferdinandy Gejza jogi munkája, aki a nádori méltóságról írott paragrafusban a követ-23 Fraknói V.: Nyílt levél 529. 24 Fraknói V.: A nádori hivatal 85–86. 25 Fraknói V.: Hunyadiak és Jagellók 304–305. 26 Fraknói V.: Az 1485-ik évi czikkelyek 504.
