C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.3. A helytartóság kialakulása és kiteljesedése (1490–1562) - 2.3.3. I. Ferdinánd uralkodása idején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 2.4. Részösszegzés
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 252 ben mélyreható következménnyel járt. A 16. század utolsó nádora, Nádasdi Tamás – akinek 1554. április 15-én kiadott nádori kinevezőlevele egyúttal helytartói kinevezését is jelentette588 –, birtokadományai kapcsán még kiemelte, hogy azokat nem nádorként, hanem mint helytartó, királyi beleegyezéssel tette. Nádasdi halála után az udvar mintegy negyven évig nem egyezett bele új nádor választásába, hanem az egyháziak közül kinevezett helytartók útján gyakorolta(tta) hatalmát,589 így mire a magyar rendek újra elérték, hogy választhassanak nádort, elmosódott a különbség.590 Az addig helytartói jogként számontartott adományozási lehetőség átszállott az egyúttal (újra) királyi helytartóságot viselő nádorokra, így aztán amikor jogaikat írásba foglalták, az 1609. évi 66. törvénycikkbe már a következő szöveg került: „1. §. ... a karok és rendek helyesnek ítélték, hogy azt a jogot, a mely az előző nádor uraknak is megvolt, a harminczkét jobbágytelek adományozására nézve ennek a nádor urnak is megadják.” „2. §. Hogy tudniillik, akár magszakadás, akár pedig más uton és jogon az Őfelsége királyi fiscusára háramlott fekvő jószágokat, harminczkét jobbágy számig, de nem tovább arra alkalmas jól érdemesült személyeknek adományozhassa.”591 A helytartói gyakorlatból kifejlődött nádori adományok esetében azonban kötelező volt az utólagos királyi jóváhagyás (consensus) megkérése. 592 A fejezet végén – egy kicsit megelőlegezve a következő tartalmát – érdemes idéznünk Gábor Gyula e tárgyban tett megállapítását: „a kormányzói méltóság egyik fontos mértföldköve az a rendszabály, melyet a magyar 588 R. Kiss I.: Helytartótanács 407. 589 Iványi E.: Esterházy Pál 43–44.; Pálffy G.: Magyar Királyság 280–286. 590 Vö. Pálffy G.: Magyar Királyság 392–394.; lásd még Fraknói V.: Nádori hivatal 103. 591 CJH III. 77. 592 Soós I.: Esterházy 848–850. – A nádori adományok érvényességének kérdése a későbbiekben sem jutott nyugvópontra, ezt jól mutatja Pest-Pilis-Solt megye 1728. évi követutasítása (PPS vm. követutasításai 29–31. [a vonatkozó rész Kiss A. munkája]), illetve a „Novum Tripartitum” átszerkesztéséhez benyújtott véleményük szövege. Ennek 64. pontjában a 91. címhez, amely korábban a Tripartitum II/14. címe volt, a következőket javasolták: a „nádori adományokkal és azok érvényességével vagy érvénytelenségével kapcsolatban vagy külön címet alkossanak, vagy azt itt szabályozzák, ahol az ország egykori kormányzójára, Hunyadi Jánosra vonatkozó előírásokat hozzák, hiszen az 1715. évi 33. cikkely szerint a nádorokra is ezek a feltételek érvényesek. ...” (PPS vm. közgyűlési regesztái 172–173. [a vonatkozó rész Kiss A. munkája]).
