C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.1. Historiográfiai bevezetés - 1.1.1. Egy kis módszertan
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 23 „a főpapokat, főurakat és nemeseket pedig, az ország jogai és szabadságai sérelmére, az ország és a rendek nagy kárára a szokott gyűlések tartásától eltiltotta”.33 A levél alapján talán joggal gyanakodhatunk arra, hogy az országgyűléseket legalább Károly uralkodásának második feléig,34 utolsó harmadáig a szokott módon megtartották, és ebben csak az 1330-as években történt változás. Mindenesetre – mint látható – az országnagyok nagyon is számontartották ez irányú jogaikat. Engel Pál annak idején a korra vonatkozóan úgy foglalta össze a tisztségviselő-cseréket, avagy a „hatalom újrafelosztását”, hogy azt a királyi tanácsnak tulajdonította: annak ellenére, hogy ezeknek nem feltétlenül maradt mindig írásos nyoma, az országnagyok kimutathatóan részt vettek a mindennapi ügyek intézésében, sőt beleszóltak a tisztségek szétosztásába is, amire a királyi oklevelekben található „a főpapok és bárók tanácsára” kitétel utal.35 Kérdés, hogy a nádo rok kinevezésekor is így történt-e. Az 1439 előtt tartott országgyűlések felismerése és azonosítása a forrásokban – kivéve azon eseteket, amikor fennmaradtak a végzemények is –, mivel nem használják következetesen a később általánossá váló – dieta, conventio vagy congregatio generalis – kifejezéseket, különösen nehéz.36 Gyakorlatilag tehát arra kényszerülünk, hogy az egy adott helyen kimutatható személyek neveit gyűjtsük össze, illetve lehetőség szerint találjunk az oklevelekben olyan kifejezéseket – például: prelati, barones et reg ni nobiles, prelati et barones vagy regnicole –, amelyek utalhatnak arra, hogy az adott időpontban valamilyen gyűlés zajlik. Míg a „prelati et nobiles” (majd ez utóbbi helyett: barones ) kifejezés alatt Gerics József kuta -33 Károly Róbert emlékezete 188. – „prelatis eciam et principibus ac regnicolis contra jura et libertates regni inhibuit generalia consilia et parlamenta alias consveta, in ipsius regni et regnicolarum magnum cum prejudicio detrimentum” (Fraknói V.: Oklevéltár a kegyúri joghoz 3.; Anjou oklt. XXII. 458. sz., idézi Csukovits E.: Károly uralkodása 94.). – Megjegyzendő, hogy Fejér György kiadásában a vonatkozó rész helyén egészen más áll: „Vetitos esse generales ordinum conventus, in quibus regni status temperabatur” (Fejér VIII/4. 323.). 34 Az 1270 és 1342 közötti ország(os)gyűlésekre lásd Spekner E.: A királyi székhely 69–109., passim; Zsoldos A.: A magyar király és főpapjai 216–218.; Skorka R.: Beatrix magyar királyné 192–193., valamint lásd még a felsorolt munkákban idézett irodalmat. 35 Vö. Engel P.: Honor, vár, ispánság 106. – Lásd még erre a 14. (Bradford, Ph.: A silent presence 211. [a király nélkül nincs parlament]) és a 15. századi Anglia példáját (Hicks, M.: Political culture 31–32. [a király lehetőségei], 92–93. [a királyi hatalom és a „kormányzat”], 97–100. [a parlament tevékenysége]), illetve általánosságban jellemezve az európai sajátosságokat (Guenée, B.: States and Rulers 125–126.). 36 Minderre részletesen lásd C. Tóth N.: Korai rendiség és rendi állam között.
