C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.3. A helytartóság kialakulása és kiteljesedése (1490–1562) - 2.3.2. II. Lajos király uralkodása idején
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 228 jogai és kötelességei Záró rendelkezés Vobis itaque universis et singulis dominis prelatis et baronibus, nobilibus et cuiusvis status et conditionis hominibus in hoc regno nostro Hungarie partibusque sibi subiectis constitutis per presentes quoque committimus et mandamus, sicuti aliis nostri litteris ad omnes dominos et comitatus datis mandavimus, ut ipsum dominum palatinum per maiestatem nostram locumtenentem observare et recognoscere et in omnibus, que ad ipsam locumtenendi dignitatem pertinent, usque felicem nostrum ex Bohemia redytum ipsi obedientes esse debeatis, secus non facturi. Datum Datum Bude, in festo Beati Valentini martiris Datum Bude, in festo Beate Julianne virginis et martiris A két oklevélben leírtak között apró, de sokatmondó különbségek vannak. A február 14-i oklevélben Lajos király a kinevezés okaként elsősorban Bátori Istvánnak az apja és az ő uralkodása alatt teljesített hű szolgálatainak (például törökellenes hadjáratai) jutalmazását, másodsorban csehországi utazását (segítségkérés a török ellen) jelölte meg. A 16-i példányban viszont a kinevezés okaként elsősorban a csehországi távollét volt az indok. A két oklevélben leírt kötelességek és jogok azonosak, jóllehet sorrendjük más és más. A február 14-i példányban az első helyen a nagyobb egyházi javadalmak adományozásának tiltása áll, ez a február 16-iban a harmadik helyen szerepel. Mindkettőben a második helyen áll a helytartó azon joga, hogy a királyra háramlott birtokokból 32 telek nagyságig eladományozhat birtokokat. Megjegyzendő, hogy a február 16-i oklevélben e pont bővebb szöveggel, részletes indoklással szerepel: az adományozási jogkör a magszakadás vagy bármilyen bűn miatt a koronára szállt birtokokat érintheti. Az adományozható birtok nagyságát – a helytartók esetében – először ekkor foglalták írásba! Egyfelől valószínűnek tarthatjuk, hogy a mérték megállapításánál figyelembe vették, hogy annak idején Hunyadi János (és Szilágyi Mihály) kormányzó is ekkora nagyságú birtokrészt adományozhatott el
