C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)

2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.3. Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert uralkodása idején

A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE

183

renissime principis domine Barbare regine, conthoralis nostre carissime, prelatorum etiam et baronum nostrorum consilio prematuro ac uniformi decreto eorundem)126

formulát találjuk. Ezen privilégiumoknál, mint aho

gyan a kancelláriai jegyzet is állítja, a király saját parancsára történt az írásba foglalás, így annak tartalmáért is a király viselte a felelősséget.

A másik típusú kancelláriai jegyzeteknél, amelyeket a nem privilegiális formában – az egyszerű nagypecsét alatt – kiállított okleveleken találunk, már nem olyan egyszerű a helyzet. Legkorábban a deliberatio baronum

for

mula szerepel, ami mindössze két oklevélen található meg.127

Ezt rövid idő

re – összesen szintén két oklevélen szerepel – az ad commissionem prelato

rum et baronum jegyzet váltotta fel 1415 augusztusában.

128

Ettől kezdve viszont csak az ad commissionem baronum

jegyzet mutatható ki 1417 nya

ráig.129

Ekkor azonban valamilyen, egyelőre számunkra ismeretlen ese

mény következett be, aminek következményeként a mondott időponttól kezdve – a privilégiumokat leszámítva – egyetlen olyan, Magyarországon Zsigmond nevében kibocsátott oklevelet sem ismerünk a hazatéréséig, amelyen fentebbiek közül bármelyik kancelláriai jegyzet szerepelne.130

Meglepő módon 1417 nyarától nemcsak a főpapok és bárók parancsára utaló kancelláriai jegyzetek, hanem a vikáriusok, illetve más személyek relációi szintén hiányoznak az oklevelekről.131

Mi következik mindebből, mi történhetett 1417 nyara után? Feltételesen két lehetőséget vethetünk fel: az egyik, hogy a vikáriusok saját nevükben adták ki az okleveleiket, ezért nincsen olyan királyi oklevél, amelyen szerepelne valamilyen kancelláriai jegyzet. Ennek ellentmond, hogy a vikáriusok saját nevükben alig-alig bocsátottak ki oklevelet, ráadásul azok is ezen időpont előtt keltek. Kanizsai Jánostól mindösszesen öt ilyet ismerünk: 1414. június 10-én Visegrádról adott parancsot Ilsvai Györgynek oklevelei bemutatására.132

Még azon hónap végén Esztergomból küldött általános parancsot a nagy-126 Például: DL 10338.

127 1414. febr. 26. (ZsO IV. 1726. sz.), jún. 29. (uo. 2189. sz.).

128 1415. aug. 10. (ZsO V. 928. sz.), aug. 15. (uo. 942. sz.).

129 1415. nov. 23. (ZsO IV. 2731. sz., 1414-es kelettel; uo. V. 1261. sz.), 1416. júl. 29. (uo. 2158. sz.), 1417. febr. 25. (uo. VI. 166. sz.), jún. 10. (uo. 555. sz.), jún. 11. (uo. 561. sz.), júl. 15. (uo. 684. sz.), júl. 22. (uo. 716–717., 719. sz.), júl. 23. (uo. 723. sz.).

130 A kétféle kancelláriai jegyzet mögött álló személyek lehetséges körére lásd C. Tóth N.: Király helyettesítése 293–304. (táblázatok).

131 Az utolsó, Garai Miklós nádor relációjára kelt, de vikáriusságát nem említő oklevelet 1417. szept. 13-ról ismerem (Zala vm. II. 409.).

132 ZsO IV. 2098. sz.