C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.3. Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert uralkodása idején
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 181 (1) a hűtlenség miatt elmarasztaltak, illetve a fő- és jószágvesztésre ítéltek felett nem gyakorolhatták a kegyelmezési jogkört,108 (2) a fentebbiek miatt a koronára szállt birtokok, valamint az egyházi javadalmak adományozási joga.109 A helyettesek jogainak összességét Szilágyi Loránd így jellemezte: „a király legfelsőbb uralkodói jogainak legnagyobb részét az őt helyettesítő vicariusokra ruházta, elannyira, hogy e helytartók okleveleiket éppúgy a király nevében ... s éppoly közvetlen formulákkal ... adták ki mintha a király állandóan saját személyében jelen lett volna.”110 A találó megállapítást akár elfogadhatnánk, ám egy, a kérdés alapjait jelentő ok miatt magam mégsem teszem. Gondoljunk csak arra, hogy a királyi különös jelenléten, továbbá a nádor és az országbíró (azaz a királyi jelenlét) bíróságán is az okleveleket a király, a nádor vagy az országbíró nevében adták ki ítélőmestereik, ám mégsem állíthatjuk azt, hogy ők gyakorolták volna, illetve rájuk ruházták volna a teljes bírói hatalmat. Másrészről érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy a vikáriusok a király által biztosított jogaikkal mennyire és milyen mértékben éltek.111 A kérdés eldöntése érdekében átnéztem a vonatkozó időszak okleveleit. A kutatásom eredményeiről112 rö viden a következőket mondhatom: az igazságszolgáltatás (1) a korábbi időszakhoz képest nem mutat eltérést, ugyanúgy működtek a királyi bíróságok (természetesen a személyes jelenlét kivételével), mint addig.113 A királyi jövedelmeket (2) is szedték, illetve elszámoltak velük.114 Ugyan akkor tisztségek, méltóságok adományozásáról (3) nincsen tudomásunk, sőt éppen ellenkezőleg: az országbírói hivatalt elnyerő Perényi Péternek Konstanzban kelt a kinevezőlevele.115 A királyi városok adójának (4) be-108 Ezzel szemben R. Kiss István kegyelmi jognak tekintette a bírságok megfizetése alól, illetve a levelesített személyek számára adott felmentést (R. Kiss I.: Helytartótanács 116–117.). 109 Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 27–28., 209–213.; ZsO IV. 1534. sz.; Szilágyi L.: Unió 178.; Kondor M.: Absente rege 123., vö. R. Kiss I.: Helytartótanács 112. 110 Szilágyi L.: Unió 178. 111 A királyi vikáriusok címhasználatával külön nem kívánok foglalkozni, azt részletesen elemezte Kondor M.: Absente rege 124–125. 112 Részletesen lásd korábban megjelent tanulmányomban (C. Tóth N.: Király helyettesítése). 113 C. Tóth N.: Hiteleshely és különös jelenlét 417–418.; Kondor M.: Királyi kúria bíróságai 410–415.; általános perhalasztásra lásd ZsO VI. 727. sz.; bírság elengedtetésére lásd ZsO V. 1759. sz. 114 Vö. ZsO V. 2332. sz., VI. 47., 1178., 1238., 1341. sz. 115 ZsO V. 332. sz., vö. még Kondor M.: Absente rege 127–128.
